Már nem nagyon van eladnivaló

A régiség hivatalos fogalmához van egy ilyen kitétel: régiség az, ami ötven évnél idősebb . Nagy György azt mondja, számára régiség minden, ami koránál fogva érdeklődésre tarthat számot. Nem kell, hogy nagyon öreg legyen, elég ha például a tárgy valamely híres emberé volt, vagy olyan stílust képvisel, amit ma már nem gyártanak. Ilyen például a csőbútor - van, aki ilyet gyűjt. De van, aki ital- és játékautomatákat (ez egy európai trend), pedig azok nem régebbiek ötven évnél. Tud telefonkártya-gyűjteményről, ami szintén nem régiség, de mivel ilyenek már nincsenek, egyediségük értékes. Van, aki a világ végére is elutazik egy borotvatokért, mert kultikus darabnak számít.

Nagy György a rendszerváltás előtt bizományi áruházban dolgozott, tetszett neki, hogy minden van , ami sehol máshol. Onnan küldték becsüsiskolára. Később saját boltot nyitott. Azt nem engedhette meg magának, hogy műtárgyakat gyűjtsön, mert mindent vissza kellett, kell forgatni az üzletbe, hogy menjen. De - amint mondja - annyi műtárgy ment át a kezén, hogy arra múzeumot lehetne alapítani. Próbáltak kamaraárveréseket tartani itt vidéken , de kellő érdeklődés híján nem lett belőle gyakorlat. Aki komolyan akar valamit, az Budapestre megy.

- A rendszerváltás után volt egy felfutása a műke- reskedelemnek, körülbelül 2000-ig tartott - meséli Nagy György. - Aztán megjelentek a multik, és visszaesett a cégek forgalma. Nem tudtak versenyezni azokkal az alacsony árakkal, így például a használt műszaki cikkek közül szinte csak az antik tévé és rádió megy. Meg talán a lábhajtányos varrógép.

Bár azt is meg kell jegyezni, hogy az újságokban ma is megjelenő régi varrógépet veszek hirdetés mögött általában a kereskedők régiségvásárlási szándéka áll. Ha valaki jelentkezik, a kereskedő házhoz megy, felméri a terepet, megveszi, amit értékesnek talál, és azt mondja: a varrógépért majd visszajön. Sok faliórát, bútort adtak el az emberek így, érték alatt, a kereskedők pedig magas árréssel adhatták tovább.

Ma már más a gazdasági környezet: a kispénzű lakosság nem vásárol drága holmikat, műtárgyakat, régiségeket. Bizalmatlanok is az emberek. Ma már a kereskedésekbe sem kopogtatnak be táskáikban porceláno- kat, ezüstöket hozva. Nagy György szerint már nem nagyon vannak birtokban régi értékek. Az a generáció, amelynek még volt ilyen jellegű vagyona, kifogyott . Aki meg birtokol ilyesmit - köztük az a kisszámú gyűjtő -, az nem válik meg a kincseitől.