Maskarások, zenészek menete

A helyi szőlősgazdák a korai fehér szőlőt már leszedték az elmúlt hétvégeken, ám a híres peresztegi otelló fürtjei még a tőkéken szívták magukba az érlelő őszi napsugarakat. Így jutott idő egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra.

A művelődési ház mögött szombaton egy hintó, lovas szekerek és fogatok sorakoztak; a férfiak dolga volt, hogy szőlőlevelekből fonatokat készítsenek, s azzal ékesítsék azokat. Az asszonyok a szomszédos tűzoltószertár konyháját vették birtokukba, ahol idén is Németh Károlyné Rózsi néni irányításával, s receptje alapján készült a túrós-sajtos pogácsa, hét kiló lisztből. Eközben a Felső-hegy bírája, Kóbor Ernő fakanalat ragadott, s a pincéjénél készítette el a hagyományos szüreti gulyást. A nap folyamán még egy fontos szerep jutott neki, a felvonuláson oldalán párjával bíróként és bírónéként járták be a falu utcáit elegáns hintójukon. Pontban 13 órakor indult a menet. Élén egy sétakocsi, rajta a néptáncos ruhába bújt iskolás lányok, akiket nem kellett biztatni az éneklésre. Utánuk a hintó, majd betyárnak öltözött lovasok folytatták a sort. Aztán a többi lovas kocsi, rajtuk vidám maskarások, zenészek. A sort egy réges-régi katonai terepjáró zárta, rajta gyakorlóruhás, rohamsisakos fiatalok utaztak, utánfutójáról hangos zene szólt. A végállomást egy felső-hegyi pince jelentette, ahol a vigasság folytatódott. A helyi Ogmánd Hagyományőrző Egyesület tartott itt íjászbemutatót, majd az apróságok az íjászkodás után némi segítséggel ügethettek egy-egy kört kedvenc lovuk hátán. A gulyásparti remek hangulatát a sárvári Lenvirág Együttes muzsikája alapozta meg. A vacsora után páran táncra is perdültek, s akinek kedve tartotta, a mulatozást hajnalig folytathatta a művelődési ház szüreti bálján, ahol Kálmán Lackó szolgáltatta a zenét.