Megint a citera - Németh János emlékére jöttek össze

Akik egykori oktatójuk, Németh János emlékére újra előkeresték a hangszert. Az első sorban a citeráknál, balról: Tulok Tamás, Pörnecziné Lakatos Klementina, Csihar Tibor, Rudi Zsolt. Fotó: Ohr Tibor

Császárné Cetri Ilona nyugalmazott pedagógus nyolc éve vezeti a helybeli Terefere-klubot, ahol élénk társasági élet zajlik. Itt ötlött föl a klubvezetőben az ötlet, hogy jó volna megemlékezni Németh Jánosról, aki éppen 35 évvel ezelőtt kezdte megismertetni az akkori 8-10 éves gyerekeket a citerázás fortélyaival – és akinek halálával meg is szakadt Kenyeriben ez a hagyomány. A kezdeményezés nyomán „soha nem látott összefogás, lelkesedés, készülődés" támadt. A hajdani citerás-népdalos gyerekek ma negyvenes felnőttek, akik közül sokan már nem is Kenyeriben élnek – de az első hívó szóra elővették „a szekrény tetején porosodó citerát", és hozzáfogtak a gyakorláshoz. Aki tudott, a művelődési házba is eljött heti kétszer, próbálni. (Sebestyén Zoltán, a kemenesmagasiak citerása-együttesvezetője meghallgatta, tanácsokkal látta el őket.) Száz szónak is egy a vége: a Németh János – vagy ahogy Császárné Ilona fogalmaz: „a közszeretetnek örvendő Németh János bácsi" – emlékezetére a hétvégén megrendezett ünnepség rendkívül jól sikerült. A jelenléten kívül ehhez a sikerhez ki-ki azzal járult hozzá, amivel tudott. A helybeli tűzoltók főzték meg a két üst vadpörköltet, egy pékség hetven kiló kenyeret ajánlott, volt, aki kondér babgulyást, vagy éppen pogácsát, süteményt. Az önkormányzat is a program mellé állt. A házigazdákon kívül érkeztek fellépő vendégek Ostffyasszonyfáról, Kemenesmagasiból, Beledből.

A 35 fős alkalmi Németh János-emlékzenekar és dalkör szereplése olyan meggyőző volt, hogy máris további meghívásokkal büszkélkedhet. Néhány régi citerásnak a gyerekei is színpadra léptek: itt az utánpótlás.