Mesevonat bábszínházzal

Éledezik a kis városka. Korán van még viszonylag gondolná az ember, a közmunkások ébresztik a sokáig szunyókálókat a fűnyírók hangjával. A Nap már korán reggel érezteti erejét, jelzi, ma sem kell attól tartani, otthon hagyta volna sugarait. A kis zsúpfedeles házban lázas készülődés folyik. Hamarosan sok gyerek érkezik, van teendő bőven. Előkerülnek a székek, a padok, a diófa hűs árnyékában kapnak helyet. Csipi és Csupi is készülődik, mindig izgalommal tölti el őket, ha szerepelhetnek. Aztán indulás a helyszínre, a kisvonat már indulásra készen vár, szinte teljesen megtelt. Öröm és aggodalom egyszerre van jelen. Még öt megálló van, hova fog mindenki felférni? Aztán János, a sofőr mindenkit megnyugat, aggodalomra semmi ok, ahogy mondja: sok jó ember kis helyen is elfér. Elindul a kis vonat, sebesen száguld a kora délelőtti tájba. Csipi és Csupi mindenkit integetésre biztat. A gyerekek azonnal lelkendeznek, és hangos sikítás követ minden egyes viszont-intést. A szülők is csakhamar felbátorodnak, s néhány perccel később örömittasan lengeti kezét kicsi és nagy. A fogadtatás sem marad el, amikor a fürdőrészhez érünk, az emberek kedvesek, mosolygósak, nyugodtak. Fogynak a megállók, épp úgy, mint a helyek a kisvasúton. Városnézés is dukál a röpke egy órás út alatt, mi több egy játszótéri megálló is. A mesevonat első állomásán Csipi és Csupi bolondítja a gyerkőcöket. Vidáman játszanak, trükköket mutatnak, varázsolnak. Csupi azt mondja, aki ügyesen teljesít kap majd egy piros pöttyöt az arcára a lányok természetesen szívecskét kérnek, és kapnak is. A Kóczán-házhoz érünk. A mesevonat második és egyben végső állomása is. Halász Jutka énekét viszi a szél. Miközben a gyerekek bodzaszörpöt szürcsölnek és barátkoznak a helyszínnel, addig az ötletgazda Tóth Tamás a művelődési ház igazgatója mondja, mindig valamin törik a fejüket, színesebbnél-színesebb programokkal kedveskednek nemcsak a helyieknek, hanem az idelátogató turistáknak is. Ez is most értük van, nekik szól.

A gyerekek lassan leülnek, s kezdődhet az előadás. Mondhatnák előadás az előadásban, a mese-bábjáték címe ugyanis Csipi és Csupi bábszínháza. Csipi, vagyis a való életben Fazekas Gábor és Csupi azaz Kozma Juci alkotják a Szamóca Színházat, immáron majdnem két évtizede, és járják sikerrel az ország különböző pontjait előadásaikkal. Kicsik és nagyok egyaránt jól szorakoznak, nem lehet őket megunni, csak szeretni. Mindig tudnak újat mutatni, lételemük az improvizáció, azt mondják, szükség is van rá, hiszen a korosztályi összetétel mindig változik. Ők pedig alkalmazkodnak, jól.

Hamar eltelik az egy óra, elmerülünk a bábszínház-csinálás rejtelmeibe, elveszünk az előadásban, jókat nevetünk, miközben kicsi és nagy is tudja, vagy legalábbis érzi, erkölcsi tanmese ez a javából.

A mesedélelőtt hamar véget ér, lassan delet üt az óra, mire a kisvonat mindenkit hazaszállít a szállásra. Csipi és Csupi integetnek a távolodó vonat után, s örömmel várják a következő héten az újabb nyaraló gyerkőcöket, még három héten keresztül.