Hírek

2015.09.05. 14:59

Migránsok között jártunk a Keletiben

Kosz, káosz, zsivaj helyett fegyelmezett, normális bevándorlókkal találkoztunk Budapesten.

Pum András

Hiába tekinti az emberfia megrögzött fociszurkoló lévén a péntek esti Magyarország-Románia labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőt a nap fő programjának, ha már Pesten van, kíváncsi, mi történik valójában a migránsok által „elfoglalt” Keleti pályaudvarnál.

Bármennyire is sajnálja szerencsétlen menekülteket – különösen a kisgyermekeket –  egyfajta tartózkodás, félelem csak-csak van benne. Hiszen egyesek szerint ők teljesen más világ, nem tudnak beilleszkedni. Ettől függetlenül péntek délután fél öt felé – vagyis amikor a migránsok egy része gyalog elindult Ausztria felé - elmetrózunk a Keletihez. A pályaudvar előtti téren nincs akkora tömeg, mint korábban, de a lépcsők előtt honi és külföldi tévétársaságok jelentkeznek be. Néhány migráns arab nyelven skandál valamit, miközben ide-oda vonulgatnak. Követhetetlen az a performansz.

A falakra zsírkrétával angolul több feliratot is festettek: „Köszönjük Magyarország”, „Segítsetek nekünk”,  „Nem akarok itt maradni”, „Angela Merkel”,  „Németországba akarok menni (Légyszi)” A Keleti pályaudvar előtt és mellett sok-sok rendőr, mint utólag kiderült, az esti focimeccsre igyekvő pár szurkoló(?) petárdákkal dobálta meg a menekülteket.

Mi másként cselekszünk, átvágunk a téren, és pár száz méter után egy mellékutcában egy Arab Kávézó ( )  mellett találunk egy élelmiszerboltot. Mivel gyerkőcöket szeretnénk megajándékozni, ezért tutira megyünk: csokik kerülnek a bevásárlókosárba, de azért belepakolunk pár szénsavmentes ásványvizet is.

Vissza a térre, ahol ugyan fekszik a földön, lepedőn néhány család, fotósunk szerint ha a lépcsőkön leclaptatunk, sokkal több kisgyermeket találunk. És hozzáteszi: ezt amúgyis látni kell, a tévé nem adja vissza mi van lent.  És valóban: az embernek olyan érzése van, mintha egy túlzsúfolt strandra toppanna be: emberek százai hevernek mindenütt, néhol kis sátrakban, néhol előtte, miközben a néhány csap egyikénél éppen hajat most valaki, a másiknál vizet tölt egy másik. Ami kissé meglepő (már bocsánat): nincs bűz. Ahhoz képest ugyanis, hogy mennyien zsúfolódtak össze, és milyen régóta úton vannak már, nem ezt gondolja az ember. A másik, nincs őrült zsivaj, sem káosz.

Az emberek – fiatal és idősebb férfiak, nők, gyermekek – jobbára csendben fekszenek, vagy üldögélnek a földön. Hol beszélgetnek, hol esznek, hol csak a távolba révednek  - de nagyon fegyelmezettek. Az egyik önkéntes segítő csoport aktivistái vízbuborékokat fújatnak a gyerkőcökkel, akik hatalmasakat kacagva rohangálnak. Egyik este Tom és Jerryt vetítettek a kicsiknek. De a nap sztárja az a pár éves kislány, aki dupla akkor női cipőben bohóckodik, mint a lába. A fotósok megőrülnek tőle.

Közben mi is kiosztjuk a csokikat és a vizeket, először odanyújtjuk az édességet a gyerkőchöz, de a biztonság kedvéért közben az anyától/apától a szemünkkel megkérdezzük: szabad? Szabad, úgyhogy indulhat a majszolás. A gyerkőcök meglehetősen tartózkodóak az idegennel, csupán egy fiú jön oda hozzánk és kéri angolul, neki is adjunk csokit. Körülbelül negyedórát töltöttünk lent, ám egy pillanatig sem kellett félnünk. Abba most ne menjünk bele, hogy az esti futballmeccs után néhány magát szurkolónak valló, a rendőröket megdobáló huligán miatt viszont olykor a torkunkban dobogott a szívünk

És noha az M1-esen vonuló migránsok miatt hazafelé 15 kilométert két és fél óra alatt gyűrűnk le és reggel 5-re, szakadó esőben érünk haza, valahogy nem tudunk mérgesek lenni rájuk Már csak azért sem, mert ha az ember nem Magyarországra, hanem Szíriába születik, most ő is ott fekszik a Keletiben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!