Mikor éri meg szabadságra menni?

Kiszámolhattuk, hogy olyan hónapokban, amelyekben csak 20 munkanap van (ilyen például a február és a június), egyszerűen nem éri meg szabadságra menni, mert kevesebbet keresünk az új kalkuláció alapján, mint ha például júliusban szeretnénk  pihenni, amikor 23 munkanap van egy hónapban.

A  napokban megjelent a Nemzeti Munkaügyi Hivatal útmutatója a távolléti díj számításához.   Ez   megerősíti, hogy az új távolléti díj számításánál bizony  előfordulhat, hogy a havi bértől eltérő összeget - kevesebbet vagy többet - kell számolni akkor, ha a dolgozó szabadságon volt.  Ugyanakkor a havi bér nem lehet kevesebb a minimálbérnél, ilyen esetben a munkáltató köteles azt kiegészíteni.

Egy hosszabb, 31 napos hónapban jobban megéri szabadságra menni, mint például egy rövidebb hónapban,  a  28 napos februárban; a lényeg a munkanapok száma, a különbség akár több ezer forint  is lehet.

Nyakig a vízben. Nem mindegy, melyik hónapban megyünk szabadságra: amelyikben több a munkanap, ott magasabb lesz a kereset is, amelyikben kevesebb, ott a fizetés is kevesebb (Fotó: Kiss Teodóra)

Eddig a szabadságos napok idejére járó fizetést az átlagbér alapján számolták ki. Az új Munka törvénykönyve bevezeti a távolléti díj fogalmát, amelyet az adminisztráció egyszerűsítésének szántak, mégis bonyolult helyzetet teremt. A távolléti díj összegét egy osztószám segítségével kell kiszámolni, vagyis az alapbér egy órára eső összege ugyanaz marad.

Az egy ledolgozott napra jutó összeg 100 ezer forintos bér esetén úgy jön ki, hogy a havi alapbért el kell osztani a havi munkanapok számával. Például júliusban 23 munkanap van: 100 ezer:23=7391. Mivel a dolgozó mondjuk 17 napot dolgozott, ezt megszorozzuk 17-tel, a munkabére 73.913 forint lesz. Hat napot szabadságon volt, ezt a távolléti díjjal kell számolni, vagyis: a havi alapbért 174-el kell osztani, ennyi jár egy órára: 100 ezer forint esetén: 574,7. Ezt kell megszorozni 48-al (6x8), vagyis 27.586 forint lesz a távolléti díja. Összességében többet visz haza (101499 forintot), mintha nem ment volna szabadságra.

Júniusban 20 munkanap van, szintén 100 ezer forintos fizetéssel és hat nap szabadsággal illetve távolléti díjjal számolva 97.586 forintot keresünk, augusztusban 22 munkanap van, a keresetünk ugyanezekkel a feltételekkel 100.313 forint.

Az utóbbi évek gyakorlata, hogy a munkáltató előzetes tervet készíttet a dolgozók szabadságolásáról, a munkavállalóknak egymás közt kell megegyezni, oly módon,  hogy a munka ellátása folyamatosan biztosítva legyen. A főnök csak jóváhagyja az elképzeléseket. Most már nem csak az idővel és a kollégákkal kell sakkozni, hanem a távolléti díjkülönbségekkel is, ami újabb feszültségeket teremt. A dolgozóknak júliusban jobban megéri szabadságra menni, mint júniusban vagy augusztusban, de nyilvánvalóan mindenki egyszerre nem mehet el.

Munkajogi oldalról nézve azért problémás az új számítás, mert a munkavállalót  a szabadság idejére ugyanaz a bér illeti meg, mint ami munkavégzés idejére, ettől számára hátrányosan  eltérni nem lehet. Ha kevesebb a fizetés, a munkavállalló érdeke sérül,  ha több jön ki végösszegként, a munkaadóé.

Pentz Edina  bérszámfejtési vezető blogbejegyzése arra hívja fel a figyelmet, hogy  mindenkinek érdeke a jelenleg hatályos passzus megváltoztatása.  A minimálbér védelme miatt a munkavállaló nem kaphat annál kisebb összeget szabadsága idején sem, tehát az új számítással kevesebb járna neki, a munkaadónak azt felfelé kell kerekíteni. Azokban a hónapokban pedig, amikor a munkavállalónak több fizetés jár, a pluszt a munkaadó nem veheti el a dolgozótól, hiszen az a törvény szerint őt megillető bér. Maga az állam sem jár jól, hiszen kisebb bér után, kevesebb adót, járulékot tud  beszedni.

Lehet, hogy majd  a szabadságok kiírásának ideje is alku tárgya lesz a munkahelyeken?