Negyven éve foglaltak a keddek a Gól tagjainak

A társaság egyik alapítója és lelke Pozvai Ferenc, aki pontosan emlékszik az indulásra. - A 405-ös szakmunkásképzőben tanítottam, ahol Kóbor Imre, Halmosi János és Boros András, sajnos, ő már nem él,  kollégámmal elhatároztuk: létrehozunk egy asztaltársaságot. Így is lett, nevünknek a Gólt választottuk és ebben a kiskocsmában találkoztunk. Eleinte mi sem hittük volna, hogy ennyi ideig együtt leszünk. De ez már múltidő - mosolyog. És hogy miért éppen kedd lett a napjuk? - Hétfőn fociztunk, akkor nem volt adás a tévében. Kedden meg bugyuta sorozatok mentek, azt nem szerettük. Sokat beszélgettünk és hát jókat ettünk, ittunk. Emlékszem, kilenc forint volt egy fröccs, összedobtunk fejenként húsz forintot, abból egy jót is ettünk. És ha új tag jött, akkor a  kört ő fizette - nevet együtt a többiekkel Ferenc.

A jubiláló, 40. esztendős asztaltársaság  a törzshelyén. Balról Halász Zoltán, dr. Babos Albert, az asztalfőn  Müller László, mellette Mészáros Gábor, Koszokovics József, Kóbor Imre és Nagy Béla. Fotók: Kozma Gábor

A kisvendéglő ma is áll, finom illatok állítják kihívás elé a gyomornedveket. Az immáron meglett korú társaság elnöke Müller László egykori MÁV üzemfőnök. Nemrég ünnepelték 80. születésnapját, büszkén mutatja a családi és baráti  fotókat. Fia, dr. Müller László orvos már az új generációt képviseli a társaságban. Laci bácsi élénk beszélgetésbe kezd a múltról társaival, köztük dr. Babos Albert dandártábornokkal, Halász Zoltán nyomdai üzletkötővel. De van mit mesélnie a helyi vendéglátás egyik nagy egyéniségének, Mészáros Gábornak, aki a pult másik oldaláról állt át és lett asztaltársasági tag. A csapat tagja Aigner István alezredes, Kovács Dezső dandártábornok,  Koszokovits József határőr  törzszászlós, Nagy Béla középiskolai igazgató. Ma már valamennyien nyugdíjasok.

Az egyik alapító, Pozvai Ferenc a táblával. Balra Nagy Béla, jobbra Halász Zoltán.

A társaság teljesen önkéntes alapon szerveződött, a legkülönbözőbb területeken dolgozó emberekből. Tanár, vasutas, határőr, orvos, nyomdász, vendéglős  egyaránt van köztünk - hallom. Mint mondják, közös programokat szerveztek és szerveznek, kirándulnak és kisebb csoportban még nyaraltak is.

-  Megszerveztük egymás kerek születési évfordulóit. Ezeken az ünnepségeken már a családtagok is részt vettek. Kibővített üléseken búcsúztattuk az óévet és köszöntöttük az újat. Közös látogatásokat, "tanulmányutakat" szerveztünk badacsonyi, Ság hegyi, soproni, vashegyi pincészetekbe. Jártunk a Fertő-tónál, a Balatonon, gyógyfürdőkben, de még a nagyatádi gyógyfürdőben is. Közösen örültünk  a tagok, családtagok iskolai, egyetemi, magánéleti sikereinek. Támaszt igyekeztünk adni a szomorú helyzetbe került társunknak - sorolják.  De mégis, mi a titka annak, hogy szegről-végről a Gól asztaltársaság a város legrégebbi, ma is működő  civil szervezete lehetett?

- Soha nem gondoltuk azt, hogy hivatalossá együk magunkat, vagyis egyesületté alakuljunk, vagy valamilyen jogi formátumot húzzunk magunkra. Éppen most mondta el egy vendégünk, hogy milyen jól tettük, mert sorra szűnnek meg a kisebb egyesületek, nem bírják az új követelményeket. Másrészt egy összetartó asztaltárasság ugyanazt tudja, amit egy egyesület, ha a barátságról, a beszélgetésről és a közös programokról van szó. Jó együtt lenni, kisközösségben, és jó volt mindig az a tudat, hogy ha esik, ha fúj, keddenként úgyis koccintunk - fogalmaznak a gólosok, majd valóságosan is csendülnek a poharak. Valamennyien a mértéktartásra esküsznek, soraikban sohasem volt kilengés, nagyobb ivászat vagy veszekedés. Ez is összetartotta őket.

No meg az élmények, Pozvai Ferenc egyet emelt ki. -  A nyolcvanas évek közepén, az egyik kedden elmentem Müller Laciért a vasútra, de nem tudott jönni egy pakoló szovjet dandár miatt. Megkerestem a tisztet, elmondta mi van, aztán beszélgettünk. Valahogy szóba került a fizetés. Mondta, hogy ennyi meg ennyi fix rubel havonta, a  gyereket ingyen viszik az iskolába, a  család Veszprémben vásárol, a busz és az orvos ingyen van. - Na látod -  mondtam neki, - Jó világotok van itt. Mire kifakadt:  - Jó a fenét!  Nyugat-Berlinben egy olyan  amerikai tiszt, mint én, ötszörösét keresi. Na, akkor  már sejtettem, hogy az a világ, amit itt védtek, össze fog dőlni...