Kormányos Béla addig kereste az igazát, míg kilakoltatták

Kedden délelőtt tíz órakor a városgondnokság kisteherautója várakozik a Dr. Géfin tér 2. bejáratánál – ez a nevezetes „kilencemeletes", benne negyvenöt lakás. Arrébb rendőrök álldogálnak. A 66 éves rokkantnyugdíjas, Kormányos Béla az első emelet 3-ban fogadja Asztalos Árpád bírósági végrehajtót és a városgondnokság képviselőit. A házigazda felesége már nem lakik itt: május közepe óta a sajtoskáli otthon lakója, az elmeállapotát vizsgáló orvosi szakvélemény szerint nem képes felelősséget vállalni önmagáért, állandó felügyeletre szorul. Már évek óta súlyos kényszerképzetek gyötörték. És nincs már itt Cuki, a keverék tacskó sem: hétfőn állatorvosi segédlettel elaltatták.

Pedig 2008-ban miatta – Cuki miatt – kezdődött a kilakoltatásig fajuló szomszédviszály. A felső szomszéd kifogásolta, hogy Kormányosék a közösség megkérdezése nélkül tartanak kutyát, Cukit ráadásul túl hangosnak találták – viszont nem találták elég tisztának. Kormányos Béla vaskos dossziét nyom a kezünkbe, amely a „Cuki-ügy" hivatalos iratait tartalmazza (az összefoglaló címet ő maga írta rá csomagra filctollal). Az irathalmazból kiderül, hogy Kormányosék elmulasztottak hozzájárulást kérni a közvetlen szomszédaiktól – ahogy azt az ebtartásról szóló 2007-es celli rendelet előírta –, mielőtt Cukit a lakásba hozták. Hiába kapott Kormányos Béla – akit régóta depresszióval kezelnek, állapota hullámzó – pszichiáteri szakvéleményt, miszerint Cuki kutya a házaspár mindennapjaiban terápiás célokat szolgál, ezért városi rendelet alapján nem lehet eltávolítani; ez sem segített. A kutyát elvitték, visszahozták, a feszültség a házban fokozódott.

Farkas Gábor, a celldömölki önkormányzat jegyzője is a „kutya-ügyhöz" köti a házbeli viszonyok elmérgesedését. 2010 februárjában fordultak először Kormányosék szomszédai az önkormányzathoz: állításuk szerint a házaspár nem tartotta be a közösségi élet szabályait. A fenntartó nevében a városgondnokság levélben próbálta Kormányosékat jobb belátásra bírni. A helyzet azonban nem javult. 2011 májusában 31 lakó (15 lakásnyi ember) írta alá azt a levelet, amelyben testületileg arra kérték az önkormányzatot, hogy mondja föl Kormányosék bérleti jogviszonyát; ismét csak arra hivatkoztak, hogy a házaspár nem tartja be a társasházi együttélés normáit.

Kormányos Béla készséggel fogadta a fenntartó képviselőit és a hatóság embereit kedd délelőtt a Dr. Géfin tér 2-ben: az önkormányzati kilakoltatás után a lakás kulcsa a bírósági végrehajtóhoz került, Kormányos Béla ezentúl csak az ő jelenlétében lépheti át a küszöböt. Személyes holmiját 30 napig őrzik – aztán az önkormányzat kiüríti a bérlakást. Ez a szabály. Fotók: Szendi Péter

(Ekkor már nem csak a kutyatartásról volt szó, hanem botrányos életvitelről is.) A bérleti szerződést végül fölmondta az önkormányzat, így az ügy automatikusan bírósági szakaszba került. Az eljárás végén, 2011. augusztus 31-én a bíróság jóváhagyta az önkormányzati döntést: Kormányosékat a Géfin téri lakás elhagyására kötelezték. A felmondás óta három év telt el. Tegnap az történt, hogy hatósági felügyelet mellett szereztek érvényt a bírósági döntésnek. Az elmúlt három évben az önkormányzat három másik bérlakást – egyet a város külső részén, kettőt a belvárosban – ajánlott föl Kormányoséknak; akik végül egyik megoldást se fogadták el. Bérletidíj-tartozásuk nincs, távhőtartozásuk van – azt részletekben törlesztik. A jegyző azt mondja, díjhátralélok miatt nem szokás a kilakoltatás Celldömölkön.

Kormányos Béla – aki felsőfokú vendéglátóipari végzettséggel irodalmi kávéház megnyitásáról is álmodott, amikor Dunaújvárosból a felesége révén Cellbe költözött – készséggel kitölti a szükséges dokumentumokat, átadja a lakáskulcsot a városgondnokság képviselőjének, és két bőrönddel elhagyja a lakást. Ezentúl csak a bírósági végrehajtó jelenlétében lépheti át a küszöböt. A gondnoksági autó üresen megy el, Kormányosék holmija a lakásban marad – 30 napig. Akkor a lakást az önkormányzat végképp kiüríti. Aztán pályázatot ír ki.

Kormányos Béla a téren leül egy padra, nem messze a „Kemenesalja szellemisége" című köztéri kompozíciótól. Tegnap este telefonon hívtuk, azt mondta, ezt az éjszakát vönöcki sógornőjénél tölti. Ma reggel pedig Intaházára megy, a Kemenesaljai Egyesített Kórház pszichiátriai intézetében befogadják. Úgyis épp most olvasta újra Benedek István híres könyvét, az Aranyketrecet: „Ismeri azt a Petőfi-verset, hogy hol a boldogság mostanában? Én igazságkereső vagyok, de higgye el, csak egy kis nyugalomra vágyom."