Nem a pofon volt a halál oka

Az édesapjával együtt élő celldömölki K. P. 2007. április 15-én, vasárnap este érkezett haza. A konyhában üldögélt, érkezésekor az apa előjött a szobájából, és az asztalnál könyöklő fiától azt tudakolta: mi történt veled? Merthogy az egyik szeme összeszűkülve, körülötte pedig igencsak piros volt az arca. Nem kell vele foglalkozni, majd elmúlik , érkezett a válasz, majd mindannyian nyugovóra tértek.

K. P.-t sokan ismerték a kisvárosban, csendes embernek tartották, akiről az is köztudott volt, hogy az ital rabja. Tisztában volt ezzel édesapja is, hiszen kétszer volt már elvonókúrán a fiú, de nem volt képes megszabadulni szenvedélyétől. Az ominózus este utáni napon még nem történt semmi különös, bár az apa észrevette, hogy fia arcának másik fele szintén bedagadt. A másnap hajnalban történ-tek viszont sejtetni engedték, hogy hamarosan bekövetkezik a tragédia. Az apa éles sikoltásra ébredt, átsietett fia szobájába. A fiatalember epilepsziás görcsbe meredve feküdt az ágyon. A roham pár percig tartott, de másfél óra múlva újra bekövetkezett. Ekkor hívott az édesapa orvost, érkezett a mentő, s beszállították a fiút a kórházba, ahol néhány nap múlva elhunyt.

A kórház azért értesítette a halálesetről a rendőrséget, mert rendkívül sok és brutális sérülés volt az elhunyt testén, később a szakértő csaknem harminc sérülést számlált meg. Az áldozatnak eltörött az állcsontja, több bordája, feje is súlyosan megsérült, melyek következtében agyzúzódást szenvedett. Mindezekre tekintettel halált okozó testi sértés gyanúja miatt rendőrségi eljárás indult.

A vizsgálat megállapította, hogy azon a vasárnapon Celldömölkön az Ámor nevezetű vendéglátóegységben többen látták, amikor K. P.-t arcon ütötték.

A kocsma egyik vendége is emlékezett arra, amikor a pofont adó F. A. egy kisebb társasággal megérkezett.

Láthatóan nem volt teljesen józan. Később K. P. is bejött, rajta is látszott, hogy ittas. Kért egy deci fehérbort, a pultnál kezdte el inni. F. A. elment mellette, és véletlenül meglökte a vállát. Erre K. P. beszólt neki: maradjál, haver! Azt hittem, csak hülyéskedik, mert régóta ismerték egymást. Azonban komolyan gondolta a balhét, olyannyira, hogy két kezét ökölbe szorította, maga elé emelte, miközben azt mondta: na, gyere! Csakhogy ellenfele fordulásból adott neki egy pofont, mire K. P. lehuppant, és becsúszott az asztalok alá, egyenesen felém. Kitettem a kezem, hogy ne a lábamnak zuhan-jon, a tenyeremmel megállítottam őt.

A pofon kijózanítólag hatott: K. P. felállt, kiitta a borát, s köszönve távozott, majd odahaza nem akart mesélni apjának a történtekről. Csakhogy a szülő később egy kalauztól visszahallotta, mi játszódott le akkor a kocsmában.

A vaskos aktában később bekerült egy másik orvos szakértő véleménye, ami az ügy megoldását jelentette. A szakember megállapította, hogy az elcsattant pofon és a halál között nincs összefüggés. A tragédiát az elhunyt alkoholbetegsége (vese- és máj- elégtelenség) és az epilepsziás roham okozta sérülések (esések, ütődések) okozták.

Epilógus helyett: a pofont kiosztó férfit garázdaság miatt pénzbüntetéssel sújtotta a Sárvári Városi Bíróság. Komolyan gondolta a balhét a férfi, olyannyira, hogy az ökleit felemelve azt mondta: na, gyere!