Hírek

2014.05.18. 14:10

Nem akarnak eltűnni a térképről

Vas megye - Olyan falvakat vizsgált a statisztikai hivatal, amelyek lélekszáma nem éri el a 200 főt. Az elemzés szerint ezek vannak leginkább a lét nemlét határán. Három Vas megyei községet is ide soroltak.

Simon Erzsébet

Hatvan olyan települést vett górcső alá a KSH, amelyek lakosságszáma a legutóbbi népszámlálás idején nem érte el a 200 főt. Vas megyéből Borgátát, Döbörhegyet és Velemért vizsgálták az elemzők. Összességében arra jutottak, hogy az elöregedő lakók, a rohamosan fogyó népesség és a földrajzi, gazdasági szempontból periférikus elhelyezkedés okán a kistelepülések a lét-nemlét határán billegnek. Mi az érintett falvak elöljáróit kérdeztük: mit szólnak az aprófalvak eltűnését vizionáló elemzéshez?

Dr. Tóthné Zentai Éva, Borgáta polgármestere egyetért az elemzőkkel abban, hogy az alig másfélszáz lelkes község elöregedő falu. Sok a lakatlan ház, nincs bolt, vonat sem jár errefelé – igaz, az autóbuszközlekedéssel se Sárvár, se Celldömölk felé nincs probléma –, munkahelyeket sem találnak helyben az emberek, s ha a demográfiai tendencia nem változik – nem telepednek le fiatal családok – bizony fennáll a lehetősége, hogy 40-50 év múlva kiüresedik maga a település. Viszont az „öreg" falutól egy kilométerre található termálfürdő melletti üdülőtelep, ahol több mint négyszáz ingatlan van, egyre népszerűbb: bár sok háznak külföldi a tulajdonosa, az tapasztalható, hogy zömük egész évben itt tartózkodik. A szolgáltatásokon persze lenne mit javítani, ám az önkormányzat nem gyakorolhat pressziót a kereskedőkre, vendéglátókra, ha azok nem itt látják gazdaságosnak a vállalkozásukat. Nyáron nagy a termálfürdő vonzása, s amíg az működik, mégsem lehet azt jövendölni, hogy megszűnik a település.

Döbörhegyen új ház is épült. Gergó Istvánné udvart söpröget. Fotó: Szendi Péter

– Ha csupán a számadatokat nézzük, a félig teli, félig üres pohár jut eszembe – reagált érdeklődésünkre Bartók László, Döbörhegy elöljárója. – Nálunk, mondhatni, pezseg az élet, csöppet sincs a falunak félelme a megszűnéstől. Az állandó lakosok száma 160, ebbe a családom is beletartozik, bár minket a munkánk a fővároshoz köt. Épp a minap érdeklődött tőlem egy budapesti kertészmérnök a döbörhegyi letelepedési lehetőségekről. Itt jó földek vannak, dolgos emberek élnek, s ha a politika is úgy akarná, előtérbe kerülhetnének a kisközösségek. Egyre többen próbálnának megélni a földből, ehhez a gazdálkodni vágyók akarata megvan. A közelmúltban hat-hét házat felújítottak a tulajdonosai, kettő vadonatújat is építettek. Én azt gondolom, hagyni kellene érvényesülni a falvakat, s nem íróasztal mellett eldönteni, hogy mi a jó nekik. Ne azzal bombázzanak bennünket, hogy építsünk uniós játszóteret – hatalmas területek tartoznak itt az ingatlanokhoz, nincs annál jobb játszótér a gyerekeknek, minthogy megismerik az erdő-mező világát, élőlényeit. A vészharangot sem kell kongatni. Ez a falu húsz éve is a folytatásra szavazott, amikor például megépítették az addig hiányzó templomot. Mi másért tették, minthogy bíztak a jövőjükben. Vannak fiataljaink, ha egyelőre nem is túl sokan, kötődnek a helyhez, s mindig lehet számítani rájuk a közösségi munkában. Szóval ne temessenek bennünket!

Múlt és jövő jól megfér egymással. Nagy János döbörhegyi alpolgármester a kerekes kút mellett. Fotó: Szendi Péter

Így gondolja Balogh Ernő is, Velemér polgármestere. Vonják vissza ezt az elemzést, mondja, hiszen az ő falujának arculata van, amely nem azt mutatja, hogy haldoklik.

– Azzal egyetértek, hogy a tősgyökeres községbeliek egyszer elfogynak, de ez az élet rendje. Valóban, ahhoz képest, hogy valamikor nagy község volt a mienk, a jelenlegi hetven–nyolcvan lélekszám nem sok. Régen voltak téeszek, ahol munkát találtak a falusiak. Most a kisfalvak nem tudnak állásokat kínálni. De lehetne fejleszteni a turizmust – a fazekasság szülőhelye Velemér –, csakhogy saját erőből ez sem megy. Mondok egy példát: van egy négy kilomérnyi olyan utunk, amit évek óta nem tudunk portalanítani, mert nem találunk rá pályázati forrást. Méltatlannak érzem, hogy a nemrég lezajlott települési adósságkonszolidáció nyomán nekünk, mint hiány nélkül gazdálkodó falunak alamizsnát, mintegy másfél millió forintot juttatott az állam. Annak azért örülünk, hogy sikerül renoválnunk a közösségi házat, néhány héten belül elkészülünk a munkával. És hát itt van a mi Árpád-kori templomunk, ami bizonyítja, hogy elég régóta létezünk. Nem is szándékozunk lehúzni a rolót!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!