A népi kismesterségek oltalma

A Vidékfejlesztési Minisztérium termékvédjegyét korábban inkább élelmiszerek kapták. Az Őrségi Nemzeti Park a helyi fazekasok egyesületével közösen azonban úgy döntött még 2011-ben, hogy a tájra jellemző kézműves termékek készítőit jutalmazza ezzel a díjjal.

– 2011 év végén írták ki először a pályázatot az Őrségi Nemzeti Park védjegy elnyerésére a fazekasságnak, mint népi kismesterségnek az oltalmára – mondja Albert Attila. – A cím a szakma Őrségre jellemző jellegzetességeit foglalja magába, ezt gyúrja védjegy formátumba, s próbálja meg e mögé felsorakoztatni a helyi fazekasokat, mint mesterembereket. A védjegyre 10 fazekas adott be pályázatot, s hatan meg is kapták a minősítést, mely egyfajta elismerése szakmai munkánknak, ám bizonyos szempontból kötöttséget is jelent. Meghatározza azt, hogy milyen elvek alapján kell továbbra is dolgoznunk. Ezek természetesen olyan elvek, amelyeket eddig is betartottak a fazekasok.

Ifj. Albert Attila: „A kézzel készített termékek túlélésünk zálogai. A védjegy szakmai elismerés is” (Fotó: Szendi Péter)

A pályázatra beérkező műveket más vidékeken dolgozó fazekasokból álló szakmai zsűri bírálta el dr. Nagy Zoltánnak, a Vas Megyei Múzeumok akkori igazgatójának a vezetésével. Külön büszkeség volt számukra, hogy a gerencsérek földjeként is emlegetett Magyarszombatfáról négy fazekasmester is megkapta a címet.

– Ez számunkra főként szakmai elismerés, de segítséget is jelent, hiszen a nemzeti park jobban promotálja ezeket a terméket, alkotókat saját kiadványaikban, saját rendezvényeiken – fűzte hozzá a polgármester. – A szerződésünkben le van írva, hogy melyek azok az elvek, amelyeket be kell tartanunk, ezt bármikor ellenőrizhetik is. Fontos szempont, hogy törekednünk kell a kézzel készített alkotásokra. Egy nagyon minimális sorgyártási technológiával készült termékkört megenged a pályázat, de ennek egy adott ráta alatt kell maradnia. A kézzel készített termékek túlélésünk zálogai. A sorozatgyártással amúgy sem lehet felvenni a versenyt, Kína megöl minden piacot. Továbbá tartózkodnunk kell az idegen színvilágtól is, bár a szerződés nagyon minimálisan megengedi a divatszínek, mint a kék és a piros használatát. Az Őrség hagyományos színvilága a zöld, a barna és a sárga, ezekhez ragaszkodnunk kell. Ezen kívül a formavilágunk is jellegzetes, ennek a megtartása a fő célunk. Természetesen új formák kitalálását, kialakítását nem zárja ki a pályázat, hiszen a hagyományainkra alapozva a fazekasságnak is fejlődnie kell.

Ifj. Albert Attila hangsúlyozza, a szakmai elismerés többet mond kifelé, befelé inkább egy kötelezettségvállalás, ha jól fogja fel a tulajdobosa. Ahogy fogalmaz, minden oklevél vagy cím annyit ér, amennyit az ember a munkája során hasznosítani tud belőle. Inkább visszacsatolás arról, hogy éppen hol tartanak a szakmai munkájuk során, s talán azt is jelenti, hogy jó úton haladnak. A Kárpát-medencének egyedülálló és sokféle fazekassága van. Ha nem törekednek arra, hogy ez a sokszínűség megmaradjon, akkor lehet, hogy 50 év múlva egy összekevert, teljesen kisimult szín- és formavilág jellemzi majd a mesterséget. Ami egy stílust jelent majd Erdélytől egészen az Őrvidékig. Ez ellen küzdenek az Őrségben élő gerencsérek is.

A HAGYOMÁNYOK SZELLEMÉBEN

A szakmai zsűri 150 pontos értékelési rendszer alapján hozott döntést. A pályázatnak volt dokumentáció része, s be kellett adni olyan műveket, amelyek megjelenésükben tükrözték a helyi fazekas hagyományokat. Pályázni kizárólag kézi korongozott termékekkel lehetett. A pályázati anyagnak stílusában, forma- és színvilágában igazodnia kellett a hagyományos őrségi fazekassághoz. A pályázat nem zárta ki a mai kor szellemének megfelelő újításokat, amennyiben nem tartalmazott stílusidegen jegyeket. Nemzeti Parki Termék oklevelet vehettek át: Kovács Erika, ifj. Albert Attila, ifj. Cseke János, Vörös Ferenc, Vörös Gábor és Zsohár Gyula.