A disszidens katonák drótra tették a fegyvert

Zsúfolásig megtelt a lovagterem a bemutatóra, jelezve: a téma ma is aktuális, a szereplők többsége itt él közöttünk. Erdélyi János kétrészes, Nyomsávon című dokumentumfilmjének az is aktualitást ad, hogy idén lesz 25 éve a vasfüggöny elbontásának. Ez Európa-szerte forradalmi tettnek számított, a többi között lehetővé tette a berlini fal lerombolását is.

Ez is szóba került a premieren, ahol felszólalt Dárday István Kossuth-díjas filmrendező. Mint mondta, nagy erénye kollégája művének, hogy a tárgyszerűség mellett megjelenik benne az izgalmas kor és az erős jellemrajz. No és az a rendezői humor, amely egyszerre kesernyés és szomorkás.

Dárday szólt a kor közéleti szereplőiről, így Pozsgay Imréről, aki lehetővé tette a Társulás Filmstúdió létrejöttét, a korábbi dokumentarista irányzat tovább élését. Ezen iskolának volt az egyik jeles képviselője Erdélyi János. Aki, Dárday szerint, megalkuvás nélkül, már-már megszállottan keresi az igazságot. – Nem tehet róla, ilyen ember – tette hozzá.

És következett a film. Sorra szólaltak meg az egykori vasfüggönyös szereplők, szinte felölelve a megyét. Kőszeg és környéke, vagy a peresznyei rész, Felsőcsatár, de Szentpéterfa és Ólmod egyaránt szenvedett a határzártól. Erről még ma is indulattal beszélnek sokan és ez le is jött a vászonról. Erdélyi filmje fokozatosan adagolja a múlt, úgymond, mérgeit, hiszen ahogy sűrűsödnek a képkockák, úgy nő a feszültség. A vásznon és a nézőtéren is. Mert nem csak az egykori határőröket, érintett és a zártól szenvedő civileket ismerhetjük meg, hanem a másik oldal szereplőit is. Így igazi telitalálat, amikor megszólal az egykori felderítő, aki szerint művészet volt az ő munkája (moraj a nézőtéren). Művészet volt azt a sok jelentő embert, önkéntes határőrt, vagy csak, szavaival élve, öntudatos informátort, kocsmai referátort összefogni, megtartani és buksijukat időnként megsimogatni...

A Nyomsávon különös feszültséget kelt akkor is, amikor egy disszidens határőr sorkatonát szólaltat meg. A férfi elmondta, hogy társával vártak a megfelelő alkalomra, majd amikor ez eljött, dobbantottak. A Kalasnyikovokat a drótra akasztották, ők pedig őrült iramban futni kezdtek a vélt oberpullendorfi fények irányába. Tudták, hogy akár utánuk is lőhetnek. Az USÁ-ban karriert csinált férfit elvitték abba a faluba, ahol egykori parancsnoka most sekrestyés. A kocsmában találkoztak, innentől kezdve megdöbbentő jeleneteknek lehetünk tanúi. Az egykori disszidens itt tudta meg, hogy utánuk mentek az osztrák városkába... Nagy szerencséjük volt, hogy elmaradt a találkozás.

A film végén dörgött a taps, kijárt az ünneplés a rendezőnek és stábjának egyaránt.