Olykor a víz felett és sűrűn a víz alatt

Horvátország, Montenegró, Egyiptom, Indonézia. Néhány hely, ahova képzeletben és Kovács Károly búvároktató fotóinak segítségével ellátogathattunk. Nem kis utazás volt ez, mint ahogy a valóságban sem. Hosszú-hosszú évek munkája, ahol sokszor, el- és lemerült a természetbe, a tájba, a vízbe, az ottani életbe. Mert Karesz nem csak hobbiból búvárkodik, nem egyszer előfordult, hogy hosszú hónapokat töltött az adott helyen, a világ különböző pontjain. De ne szaladjunk olyan messzire, kezdjük Horvátországgal, amit rögvest be is fejezünk.

- 2003-ban hozták be a horvátok azt a törvényt, hogy csak engedéllyel lehet búvárkodni. Ez nem érintett bennünket túl jól, de nem estünk kétségbe, inkább kerestünk magunknak másik helyet. Így kötöttünk ki Montenegróban. Egy utánfutóra felpakoltuk a cuccainkat, és mindenféle hely- és nyelvismeret nélkül nekivágtunk az ismeretlennek - meséli Karesz, aki aztán történetein keresztül ismerteti a helyi adottságokat, megpróbál egy szeletet átnyújtani a közönségnek mindabból a csodálatos víz alatti és feletti világból, amelyet ők maguk megtapasztalhattak.

Karesz 75 éves édesapjával. Büszke arra, hogy a mai napig együtt tudnak merülni (Fotó: Kovács Károly)

- Herceg Novi volt a hely, ahol kikötöttünk, ha lehet ezt mondani, ez a hely volt a bázisunk. A montenegrói partvidék elég érdekes, főleg itt tele volt algás részekkel, sziklákkal, csekély volt a látótávolság. De természetesen mi sem maradtunk egy helyen. Bebarangoltuk a környező vidéket, olyan helyeket is a magunkévá tettünk, amelyek nem gyakran látogatottak, sőt. Érdekes azonban ebben a vidékben, hogy a délszláv háború nyomait tisztán felfedezhetjük - meséli Karesz, miközben épp hajóroncsok képeit nézzük a kivetítőn, s ő tovább mesél Tito börtön-szigetéről, a tengeralattjáró bejáratról és rengeteg minden másról.

Azért magadról is mesélhetnél kicsit, mondja Grünwald Zsolt házigazda, akinek nem sok dolga akad, a búvároktató szenvedélyesen mesél, kellő humorral megfűszerezve egész este, érezni lehet, ha rajta múlna, bizony órákig nem térnénk haza, történetei, képei végeláthatatlan sort képeznek. Az idő repül, így gyorsan pár mondatot magáról is elmond, hogy aztán egy újabb csodálatos tájról és világról mesélhessen.

- A szüleim jóvoltából az uszodában töltöttem a gyermekkoromat. Nagyon szerettem a vizet, s valahogy egyenesen következett a búvárkodás iránti szenvedély. Gyerekkoromban, ha megkérdezték mi akarok lenni, s miután az űrhajós korszakomat már kinőttem, mindig azt hajtogattam, hogy búvár. Polgári foglalkozásomat tekintve anyagbeszerző voltam egy cégnél. Már emellett is része volt a búvárkodás az életemnek, de amikor először megkérdeztem, mi kell ahhoz, hogy búvár legyek, senki sem tudta megmondani. Aztán egy újsághirdetésben meglátta édesapám, hogy búváregyesület alakul. Nem volt kérdés innentől a sorsom - mondja a búvároktató, majd hozzáteszi, azért az út nem volt ilyen egyszerű, lépésenként haladt, s idővel a polgári foglalkozást felváltotta a szenvedély és a szerelem. Később pedig oktatói minősítést is szerzett.

Na, de vissza az igaz szerelemhez. Most épp Egyiptomban járunk jóvoltából. Sharm el-Sheikh-en és Dahabban vagyunk. Azt mondja, szeptemberben Montenegró kihal, lehúzzák a rolót, így hát máshová kell menni, ha az ember merülni akar. Így kötöttek ki ott. Karesz azt mondja, Dahab nagyon változatos, hangulatos hely. Persze mára már megváltozott, hiszen több mint nyolc év alatt rengeteg szálloda, turistaközpont épült fel, de akkor még nem sok minden ott a víz alatti dolgokon kívül  mosolyog, majd arról mesél, hogyan ruccantak át Jordániába. Az idő sürget bennünket, pedig szívesen hallgatnánk történeteit, de tovább kell mennünk az Indonéz szigetvilágba.

- Nem sok ismerettel rendelkeztem Indonéziáról, azt tudtam, hogy nagyjából hol van, és hogy 17 ezer szigetből áll. És persze Kuala Lumpur, ami hihetetlenül szép a maga nemében. Persze én egy kis szigeten éltem, több mint kilenc hónapig, sásból és nádból készült házban, s próbáltam megérteni a helyiek hozzáállását a munkához, nem nagyon ment. Ha volt kedvük bejöttek dolgozni, ha nem, nem - mosolyog, majd hozzáteszi: más világ, kötöttségek nélkül, nyugalomban...

Azt mondja, soha, egyik helyen sem fordítottak túl nagy erőfeszítést a marketingre és a reklámra, ha oktatásra is sor került. A hajó mellé kitették a táblát, hogy itt lehet búvárkodni tanulni, majd kihajóztak a tengerre. A lelkes, búvárkodni vágyók azonban mindig megtalálták őket. Még hozzéteszi, aki mostanában adná erre a fejét itt Szombathelyen, nyugodtan keresse fel, pár évig most biztosan otthon lesz.