Ősi csángó dalok

Őseik még a tizennyolcadik században, a  madéfalvi vérengzés elől menekülve települtek le a Tázló partján. Az egyes csoportok nem egymás közelében telepedtek le, egymással csak búcsúk alkalmával találkoztak. A kétezer lelkes csángó faluban az idősebb asszonyok még ma is viselik a hosszú, egyenes gyapjúszoknyát, a karincát a házi vászonból varrott gazdagon hímzett inggel. Esküvő előtt pedig még most is büszkén viselik a menyasszonyok a "csírt", a fémszálakkal díszített ünnepi koszorút.

Mindezt Nyisztor Ilona, a  Sébe látogató gyerekcsoport vezetője mesélte el, aki odahaza minden hét végén  tanítja a régi dalokat, táncokat a gyerekeknek. A községben román iskola van, anyanyelvüket csak heti három órában tanulják a diákok. A hagyományoknak azonban nem szabad kihalniuk. A sok tucatnyi ifjabb-idősebb hagyományőrző legjobbjai sok meghívásnak tesznek eleget.

A mostani látogatás gyökerei egy több évvel ezelőtti szombathelyi jótékonysági esthez nyúlnak vissza. Itt talált rá dr. Dér Márta séi fogorvos az archaikus magyar nyelvet beszélő, tehetséges fiatalokra, s vezetőjükre, Ilonára.  Folyamatos kapcsolattartás után az idén az az ötlet született: lássák vendégül a fiatalokat Sében. Az alapítvány, az önkormányzat, a falu lakói összeadták a szíves látáshoz valót. A hagyományos viseletbe öltözött fiatalok pedig énekeltek a séi falunapon, a gencsapáti búcsúban, Perenyében, sőt még a parkerdei kiránduláson is. Ma este  hatkor búcsúzásul még a Karneválon is fellépnek, a Művészetek utcájában.