Plakát a rendszerváltó időkből

– A Sztálin szobor ledöntéséről szóló plakátot 1989. október 23-ára készítettem, akkor még kényes volt ilyen plakátot kitenni az utcákra. Habár én kisinas voltam abban a történetben, büszke voltam rá – meséli Tóth Csaba, a raktározott régiségei közül előkeresve egy példányt.

Tóth Csaba készítette a plakátot 1989. október 23-ára, a Magyar Nyugat első két száma közt jelent meg

– A plakát előzményei az Életünk folyóirathoz kötődnek, ott volt a Forgó Klub, az Ellenzéki Kerekasztal összejövetelei. Az Életünk volt az élesztő, helytörténelmi jelentőségű volt minden megmozdulás. Innen nőtt ki a Magyar Nyugat című hetilap, amelyet 1989 októberében indítottak újra, a rendszerváltó pártok akarták, sokan álnéven írtak bele. De a plakát alján nem is a Magyar Nyugat, hanem Majthényi László van feltüntetve felelős kiadóként, ami nagyon bátor dolog volt tőle huszonegynéhány éves korában. A plakátom azt üzente, hogy 56-ot be kell fejezni. Akkor azt hittük, hogy be lesz fejezve, de talán majd a gyerekeink befejezik.

– Talán azért van a plakáton az én nevem, mert én jegyeztem a Magyar Nyugatot a szerkesztőség vezetőjeként – emlékszik vissza Majthényi László. – Tóth Csabával régi munkakapcsolatom volt a főiskolás lap, a Kilátó tördelése kapcsán. Volt egy kollektív kudarcélménye a Kilátót szerkesztő csapatnak azelőtt három évvel, amikor szerettünk volna megjelentetni pár oldalt faximilében a bezúzott 1956. november 4-i Népszabadságból. A Kilátó 1986. októberi száma sokáig páncélszekrényben pihent. Hónapok múlva láthatott napvilágot, mikor az alkalom elmúlt. Ez a kör részben az volt, aki aztán a Magyar Nyugat szerkesztőségének is része lett. 1989. október 6-ára jelent meg a Magyar Nyugat első száma, 1989. október 23-ára a második. A kettő között, a lap népszerűsítésére és az ünnepre való figyelemfelkeltés céljával adtuk ki Tóth Csaba plakátját. A mai 56-osok terén akkor készült el az első 56-os emléktábla, amit október 23-án avattak. 1989-ben három jelentős közösségi élményünk volt, ami kollektív szabadságélményt is jelentett: Gyurácz Ferenc március 15-i beszéde, ezt a hangulatot vitte tovább Ambrus Lajos október 23-ai beszéde. A harmadik pedig az volt, hogy karácsony előtt néhány nappal kitört a román forradalom, és mi elvittük Gyuláig, Ártándig a segélyszállítmányokat. A rendszerváltoztatással kapcsolatban semmilyen rossz gondolatunk nem volt, tisztán éreztük, hogy sikerülni fog. Igaz, hogy sok emberben volt akkor még félelem, és nem akarták elhinni, hogy ez lehetséges.

– 1989 őszén már komoly múltunk volt az ellenzékiségben, mert már egyéves volt a Magyar Demokrata Fórum szombathelyi szervezete – idézi fel az időszakot Gyurácz Ferenc. – Szombathelyen az 1989. március 15-ei rendezvényünk tört át egy lélektani gátat, országosan pedig a június 16-ai Nagy Imre-temetés. 1989 júniusában megalakult a Nemzeti Kerekasztal az állampárt és az ellenzéki szervezetek mellett a MSZMP társutas szervezeteinek részvételével, hogy megállapodásra jusson a rendszer reformjáról. Szeptember 18-án létre is jött az egyezség a többpárti választások kiírásáról, és a „sarkalatos" törvényekről, amelyeket októberben a parlament el is fogadott. Erre tette fel a koronát a köztársaság kikiáltása. Így hát az október 23-ai közös ellenzéki ünnepet itt Szombathelyen is már szabadon készíthettük elő. Sikerült szép rendezvényt tartani a Fő téren. Ambrus Lajos emelkedett beszéde után a tömeg gyertyákkal átvonult a mai 56-osok terére, hogy az ott meggyilkolt nemzetőrök emlékére leleplezzük azt az emléktáblát, amit közösen állítottunk. Ekkor már az utcán volt a Magyar Nyugat című ellenzéki lapunk 2. száma, amely felidézte a szombathelyi történéseket. E sűrű őszhöz tartozott, hogy az SZDSZ és Fidesz a kommunistából hirtelen liberálissá átvedlő sajtó támogatásával hamis kampányba kezdett, hogy növelje népszerűségét választásokig. Fő célpontjuk az MDF lett, megvádolták, hogy lepaktált a kommunistákkal. Ennek sokan hitelt adtak, holott nem erről volt szó. Ezt ma már nehéz megérteni, de az MDF emiatt kényszerült arra, hogy addigi mérsékelt politikáját feladja. Ezután a frissen elnökké választott Antall József vezetésével sok tekintetben úgy táncolt a párt, ahogy az SZDSZ, és a mögötte álló külföldi tőkések fütyülnek. Végzetes következményekkel járt az ország sorsára. Sovány vigasz, hogy azok közé tartoztam, akik kezdettől ellenezték a népi-nemzeti iránytól való eltérést.