2012.09.21. 07:21
Rézdombormű képe a csokipapíron
Szombathely – Kedves, ötletes ajándék volt a közönség számára Kiss János Rézdomborítások című kiállításán a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, hogy egy alkotását falatnyi csokik papírjára nyomtatták
– Nem hasonlítható más kiállítóhelyekhez a miénk, sem a falak, sem a világítás nem tökéletes, mégis sokan keresnek meg minket, hogy itt szeretnének kiállítani. Olyanok is, akiknek kenyerük a művészet, és olyanok is, akik mással keresik a kenyerüket, és szabadidejükben művelik a művészetet – mondta Nagy Éva, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgató-helyettese a csütörtök délutáni megnyitón. Amint megtudtuk, számukra azok az alkotók különösen kedvesek, akik létrehoznak egy életművet valamely szakmában, és mellette jelentős alkotói tevékenységet mondhatnak magukénak. Kiss János is ilyen, hiszen villamosmérnök a polgári foglalkozása, és a rézműves mesterséget fejlesztette művészi szintre.
– Nem azért csinálom, hogy megdicsérjenek – idézte az alkotót Gyarmati András festőrestaurátor, aki a művészettörténetre visszapillantva azt is hozzáfűzte: kétféle művész van, az egyik a vállalkozó, az alkalmazott, aki megrendelésre teljesít, és a kiállító művész, akinek a közönség tetszésének elnyerése a célja.
– Minden képzőművészeti alkotásnál kézenfekvő a gyümölccsel való párhuzam – folytatta –, adott az anyag, amit rendezett természeti erők ízletessé formálnak, ugyanígy az ember is, mint az alkotó erők mozgatója, átlényegíti keze munkájával a semmitmondó anyagot. Az alkotófolyamat meg is részegíti az alkotót, a gyümölcsből párlat lesz, a kézi munkából műalkotás. De nem minden termésből lesz pálinka. Egy gyümölcsfa terméséből sok férges lesz, sokat megesznek a madarak, sok lehullik a földre, de sok megmarad ahhoz, hogy tápláljon minket. Az alkotások esetében az anyag szeretete és megmunkálása biztosítja a fennmaradást.
– Németh László aranyműves, ötvös volt az én mecénásom ebben a városban, aki szellemi tőkével ellátott, elindított ezen az úton. Örömömet láttam benne, ezért folytattam, ma már ötven évre tekinthetek vissza. Minden darab a saját környezetem számára készült, soha nem gondoltam, hogy egyszer kiállítom majd őket. Egyenként fogtam kézbe és hoztam helyre őket, hogy itt most megmutassam – mondta Kiss János a megnyitón, köszönve a bemutatkozási lehetőséget a Berzsenyi Dániel Könyvtárnak.
Kiss János 18 évesen fizikai munkásként került kapcsolatba a fémmegmunkálással, a rézművességgel. Aranyművestől tanulta az ötvösművészetet. Együttműködésükkel a két szakma szabályai együtt érvényesültek: a precizitás, a részletekre figyelés, az összhang és az ebből formálódó esztétikus megjelenés.