Selyem, kasza, óra, dohány: régi szentgotthárdi gyárak nyomában

A gyár leghíresebb dolgozója minden kétséget kizáróan Hidegkúti Nándor, az Aranycsapat népszerű bőrkergetője volt, az üzem programirodájának munkatársaként tartották számon. Innen kapta a fizetését, jóllehet még egy tollat sem tett arrébb, mert valójában alibiállása volt. Ha azt vesszük, hogy mennyi dicsőséget szerzett - sporttársaival együtt - e honnak, akkor ez alighanem megbocsátható.

Szentgotthárdi ipartörténeti barangolás közben ejt erről is szót Csuk Ferenc helytörténész, aki egyébiránt negyvenkét esztendőt húzott le egyetlenegy munkahelyen, nevezetesen a Magyar Selyemipari Vállalat Szentgotthárdi Gyárában, amit utóbb (1993-ban) az olasz Radici cég vett meg, s ma is üzemel Lurotex néven. 1901-ben a Bujatti fivérek indították be a termelést, a hetvenes-nyolcvanas években kétezernél is többen dogoztak ott, mostanság úgy hatvanöten keresik a kenyerüket.

A harmincas években - hiszen tudjuk, akkor is éppen válság volt - úgymond rezgett a léc, a munkások zöme kénytelen volt soproni és fővárosi textilüzemben elhelyezkedni, hogy megkereshesse a mindennapi betevőt. Utóbb aztán szépen, lassan visszaszivárogtak a Rába-parti városba. Az idők foyamán sok minden készült itt, 1944-től katonai ruhákat - főleg alsóneműket - gyártottak, valamint ejtőernyőket.

Nagygyűlést tartott itt Marosan György kommunista vezér 1946 tavaszán, majd a 48-as államosítást követően is tiszteletét tette. Nem is akárhogyan. Míg a fogadóbizottság tagjai - a gyárat vezető elvtársak - az üzem előtt tipródva várták, addig ő a Rábán csónakkal vitette magát az épület hátsó traktusához, ahol aztán beszivárgott , s elbeszélgetett az emberekkel. Mire a gyárvezetők észbe kaptak, már minden információt fölcsipegetett. Nem nagyon lehetett már mellébeszélni... (Speciel ezt a szokást a mai, ilyen-olyan szintű Mátyás királyok is át-átvehetnék. Talán jobban tisztában lennének a valósággal, a melósok gondjaival.)

Utóbb NATO-katonák ruháinak alapanyaga is a gotthárdi gyárban készült, sok tízmillió folyóméter szövetanyagot szállítottak innen az Egyesült Államokba, meséli Csuk Ferenc. Jóideig nejlonszöveteket is exportáltak az újvilágba, amit aztán ott ipari célokra (autóalkatrésznek, cipőtalpbetétnek, illetve tömlőkhöz is) használtak fel. Olyan is volt, hogy visszadobták az árut, például a hajózászlókat. Egyszerűen széttépte azokat a tengeri, óceáni szél. Később jóval erősebb anyagból készítették azokat.

A kaszagyár is fogalom - európai hírű - volt hosszú-hosszú évtizedekig. Wieser József báró 1896-ban vásárolt egy rábai vízimalmot, amiben áramfejlesztő is volt. (A Wieser-dinasztia már az 1500-as évek óta ismert volt a kontinensen.) Tegyük hozzá: évszázadok óta volt itt malmuk a ciszte-reknek. A termelés pontosan a századfordulón indult meg, az üzem 1921-től részvénytársaságként működött. Volt ott gát, csatorna, 390 lóerős turbina, ami ellátta árammal a gyárat, Szentgotthárdot és még kilenc környékbeli községet. Készült ásó, kapa, kasza, sarló, lapát, fűrész, patkó, s messze földön híres volt a vívópengéje is.

A kaszagyár is fogalom - európai hírű - volt hosszú-hosszú évtizedekig. Wieser József báró 1896-ban vásárolt egy rábai vízimalmot, amiben áramfejlesztő is volt. (A Wieser-dinasztia már az 1500-as évek óta ismert volt a kontinensen.) Tegyük hozzá: évszázadok óta volt itt malmuk a ciszte-reknek. A termelés pontosan a századfordulón indult meg, az üzem 1921-től részvénytársaságként működött. Volt ott gát, csatorna, 390 lóerős turbina, ami ellátta árammal a gyárat, Szentgotthárdot és még kilenc környékbeli községet. Készült ásó, kapa, kasza, sarló, lapát, fűrész, patkó, s messze földön híres volt a vívópengéje is.

A nyolcvanas évekig - miután mindenütt beindult a nagyüzemi termelés - mezőgazdasági gépeket is gyártottak (leginkább a szocialista országok piacain értékesítették azokat), kevésbé volt már szükség kapára, kaszára. A fénykorban jó félezren is megtalálták itt a számításukat.

2001. január elsején a maradék kétszáz munkásnak is útilaput kötöttek a talpára. Sokan mentek ki ilyen-olyan idénymunkára Ausztriába. Favágás, szőlőmetszés, uborka-, almaszedés... Ha valaki tudott odakint egy hetet dolgozni, jegyzi meg Csuk Ferenc, meg tudott annyit keresni, mint a gyárban korábban egy hónapig.

1894-től szivar- és cigarettagyártás is folyt a gotthárdi dohánygyárban, mert e vidéken sok bagót termeltek. Szombathely le akarta nyúlni a gyárat, de Széll Kálmán miniszterelnök közbenjárására mégis idetelepítették, de aztán 1948-ban - megszűnt errefelé a dohánytermesztés - átvitték Egerbe.

Ki gondolná ma, hogy 1896-tól itt működött - svájciak építették - az Első Magyar Óragyár Rt.? Igaz, leégett, de újjáépítették. Ötszáz embernek adott kenyeret. Trianon után kellett lehúzni a redőnyt. Két téglagyár is volt, az első megszűnt a múlt század első negyedé-ben, a második a rendszerváltás után pár évig bírta szusszal. Nyomda is volt, kiadó is, Wellisch Béla üzemeltette kéttucatnyi emberrel. Világhírű regényeket is megjelentettek. 1943-tól faárugyár működött, pár éve szűnt meg...

Munkásdinasztiák

Munkásdinasztiák

A selyemgyár és a kaszagyár vezetői legszívesebben az ott dolgozók gyerekeit vették fel, számos munkásdinasztia volt. Egy helyen kereste a kenyeret anya és lánya, apa és fia, meséli Csuk Ferenc A gyerekek négy, hat, felnőtt koruktól ők is nyolc órában dolgoztak, s akkor már három műszakban.

A selyemgyár és a kaszagyár vezetői legszívesebben az ott dolgozók gyerekeit vették fel, számos munkásdinasztia volt. Egy helyen kereste a kenyeret anya és lánya, apa és fia, meséli Csuk Ferenc A gyerekek négy, hat, felnőtt koruktól ők is nyolc órában dolgoztak, s akkor már három műszakban.

A selyemgyár és a kaszagyár vezetői legszívesebben az ott dolgozók gyerekeit vették fel, számos munkásdinasztia volt. Egy helyen kereste a kenyeret anya és lánya, apa és fia, meséli Csuk Ferenc A gyerekek négy, hat, felnőtt koruktól ők is nyolc órában dolgoztak, s akkor már három műszakban.

A selyemgyár és a kaszagyár vezetői legszívesebben az ott dolgozók gyerekeit vették fel, számos munkásdinasztia volt. Egy helyen kereste a kenyeret anya és lánya, apa és fia, meséli Csuk Ferenc A gyerekek négy, hat, felnőtt koruktól ők is nyolc órában dolgoztak, s akkor már három műszakban.

A selyemgyár és a kaszagyár vezetői legszívesebben az ott dolgozók gyerekeit vették fel, számos munkásdinasztia volt. Egy helyen kereste a kenyeret anya és lánya, apa és fia, meséli Csuk Ferenc A gyerekek négy, hat, felnőtt koruktól ők is nyolc órában dolgoztak, s akkor már három műszakban.