Sérült a gyár környékén élők joga

A panaszos több alkalommal is a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez fordult, ám megítélése szerint a felügyelőség a panaszt nem vizsgálták ki alaposan, így az eljárás során nem biztosították megfelelően az egészséges környezethez való jog érvényesülését – olvasható a jelentésben.

A panasz kapcsán felmerült az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásság gyanúja, ezért az alapvető jogok biztosáról szóló törvény alapján vizsgálatot folytatott az ombudsman, mely során megkereste a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóját és tájékoztatást kért az ügyről. Eljáró hatóságként az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget jelölték ki.

Az üzem hatósági ügyeinek teljes iratanyagával rendelkező Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség válaszában elismerte, hogy az 1952-ben létrehozott nagy kiterjedésű telephely környezeti zajkibocsátása a zajvédelemről szóló legelső rendelet hatályba lépése óta problémás, már 1985-ben hatósági intézkedés vált szükségessé. Azt is megállapították, hogy az országos átlaghoz képest a nitrogén-dioxid és a szálló por tekintetében a vidéki nagyvárosokhoz hasonlóan az átlagosnál rosszabb a helyzet.

A gyár környékén élők minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy hallassák a hangjukat (Fotó: Horváth István)

Az alapvető jogok biztosa hangsúlyozta, hogy nem az üzem tevékenységének, hanem a környezetvédelmi hatóság eljárásának alapjogi szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe. A forgácslap-gyártó üzem zajos és bűzös működése miatt már évtizedek óta panaszokat nyújtanak be a környéken lakók. Bár a mérési jegyzőkönyvek alapján normál üzemmód mellett valóban nem volt tapasztalható határérték túllépés, extrém időjárási viszonyok vagy a berendezések meghibásodása esetén a légszennyezés fokozottan jelentkezik. Az iratok alapján az is megállapítható, hogy a környéken élők évtizedek óta ki vannak téve a vissza-visszatérő zaj- és levegőszennyezésnek. Az üzemeltető az előírt határértékeket több alkalommal nem tudta tartani. A környezetvédelmi hatóság azonban nem tett eleget az elővigyázatosság és a megelőzés elvének.

Prof. dr. Szabó Máté megállapította, hogy sérült az egészséges környezethez való jog. Továbbá azt is, hogy a környezetvédelmi felügyelőség nem szankcionálta az üzemet, amikor a mért értékek átlépték a határértékeket, ami a lakók tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését jelenti. Az ombudsman jelentésének azonban nincs jogi következménye, ő csupán felszólíthatja a hatóságokat, hogy vizsgálják meg az általa kifogásolt dolgokat. Az ombudsman a jelentése végén egyben fel is kérte az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóját, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az engedélytől eltérő, illetve engedély hiányában végzett környezetet veszélyeztető tevékenységeket a környezetkárosodás elkerülése érdekében megfelelően ellenőrizze, valamint szankcionálja. Továbbá kérte, hogy érvényesítsék a törvény által előírtakat.

Nem voltak eredmények sem

Az egészséges környezethez való jog sérelmét okozta, hogy a meglévő állapotot tükröző konkrét zajvizsgálati eredmények a panaszok ellenére nem álltak a felügyelőség rendelkezésére. Még  abban az időszakban sem, amikor az üzem a kiadott  zajkibocsátási határérték határozat rendelkező részében foglaltak ellenére nem jelezte előre a határérték túllépését eredményező változásokat, illetve nem vizsgálta a meglévő technológiák és módosítások későbbi, együttes hatását.