Stettner Béla grafikái a Répce Galériában

A Pittmann-gyűjteményből valók azok az alkotások, amelyekből a Nyitott Tér Kulturális Egyesület idei utolsó tárlata nyílt december elején a Répce Galérián. Stettner Béla remekműveit Kamper Lajos grafikus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Stettner Béla most lenne nyolcvanegy esztendős, egyike a múlt század elején született kiváló grafikusoknak. Barcsay Jenő, Bálint Endre, Csohány Kálmán, Kondor Lajos, Gácsi Mihály, Szász Endre nemcsak a képcsinálás hogyanját tanulták meg, hanem emberségből és művészi magatartásból is kiváló leckét kaptak. A mesterség mellett a művészi alázatot is elsajátították. E kiváló grafikus generáció az ötvenes években végzett, amikor is lehetetlen volt kibontakozni az akkori Magyarországon. Az ambícióval teli fiatalok szembetalálták magukat a kommunista kultúrpolitikával. Átélték, amint mestereik a perifériára szorulnak. Sokan elhagyták az országot, maradt azonban egy mag, akik szerettek volna valamit tenni, mondta Kamper Lajos.

Stettner Béla úgy gondolta, nem hagyja veszni ezt a nemes társaságot, kisebb művészkör alakult ki körülötte. Az agitatív alkatú fiatalember képes volt arra, hogy összefogja a kis csoportot. Mindnyájan másképp tükrözték a valóságot, másképp reagáltak a környezetükre. Stettner Béla a képeiben az egyetemes emberi érzést próbálta megragadni. 1966-ban Munkácsy-díjat kapott, amivel nemcsak a munkásságát, hanem a magyar grafika nemzetközi elismeréséért folytatott tevékenységét is díjazták. Stettner a kisméretű grafikával megalapozta, hogy világszerte ismert legyen a magyar grafika. Rengeteg tárlata volt külföldön, tanulmányutakat tett, sok útivázlata maradt fenn. Az életvidám művészember éle- tét halálos kór árnyékolta be, amit hihetetlen erővel próbált leküzdeni. Munkásságában ennek hatására a formák kezdtek fellazulni, alkotásain a betegséggel való küzdelme, belső feszültsége tükröződik.

Stettner Béla úgy gondolta, nem hagyja veszni ezt a nemes társaságot, kisebb művészkör alakult ki körülötte. Az agitatív alkatú fiatalember képes volt arra, hogy összefogja a kis csoportot. Mindnyájan másképp tükrözték a valóságot, másképp reagáltak a környezetükre. Stettner Béla a képeiben az egyetemes emberi érzést próbálta megragadni. 1966-ban Munkácsy-díjat kapott, amivel nemcsak a munkásságát, hanem a magyar grafika nemzetközi elismeréséért folytatott tevékenységét is díjazták. Stettner a kisméretű grafikával megalapozta, hogy világszerte ismert legyen a magyar grafika. Rengeteg tárlata volt külföldön, tanulmányutakat tett, sok útivázlata maradt fenn. Az életvidám művészember éle- tét halálos kór árnyékolta be, amit hihetetlen erővel próbált leküzdeni. Munkásságában ennek hatására a formák kezdtek fellazulni, alkotásain a betegséggel való küzdelme, belső feszültsége tükröződik.