Sült már csülök is a kenyérben Lukácsházán

Divatnak divat, de bizony nem könnyű a készítése. Lukácsházán, a szombati pincés kemencés napon közelről láttam, milyen verejtékes munka az. Nem állították a készítők, hogy valamilyen földöntúli tehetség kell hozzá, de azt igen: mi már elszoktunk a dagasztástól, a kemencék felfűtésétől ugyanúgy, mint ahogyan nem tároljuk bödönben otthon a zsírt sem.

Igencsak elkényelmesedtünk. Minek dagasztani, keleszteni, majd sütni órákon keresztül a kenyeret, amikor két perc alatt megvásárolhatjuk az éppen megkívánt ízűt, formájút, nagyságút a boltban? Nem időpazarlás ez?

Lukácsházán tiltakoztak a feltevés ellen. Állították, nem csak napokig elálló kenyér a saját sütésű, de az íze is egészen más: mennyei.

Lukácsházán Csejtei Péter nem tudta megmondani, hányadik kenyerét süti már. De azt igen: fejlődik, örömmel süt, mert ez  más (Fotó: Némethy Mária)

Lukácsházán tavaly a Borbarát Hölgyek Egyesülete és az önkormányzat összefogott, sikeresen pályázott. Ennek az eredménye, hogy az idén már harmadszor rendeztek pincés kemencés napot a szőlőhegyen, ahol nem egy szőlőskertben, a pince mellé tavaly nyáron kis kemencéket építettek fel.

- Ahogy egyre gyakrabban sütünk, úgy alakulnak ki a tapasztalatok, az ismeretek, és állítólag egyre jobbak a kenyereink is -  magyarázza Csejtei Péter, aki az elmúlt szombaton is ott állt a kemence mellett, tolta be lapáton a finomságokat. Elárulta: kereskedő, nem profi pék.

Kenyeret is sütöttek előző nap. Azok közül már nemzeti szalaggal átkötötten díszítette egy az asztalt.

Banga Bernadett, Csejtei Péter és Kovács Lőrinc sütnek együtt

A látogatók nem csak ingyen kóstolgathatták szombaton a kemencében sült finomságokat, a különféle ízesítésű langallókat, réteseket. Többen megkérdezték: hogyan kell a kemencében sütni?

A lukácsházi kemencetudósok óvatos választ adtak, mondván: nincs pontos válasz a kérdésre.

Ugyanis minden kemence más.

- A kenyér sütésénél nagyon sokat számít a kemence fűtöttségi hőfoka - magyarázta Csejtei Péter. A többiekkel beszélgetve még függ bizony az az időjárástól, a kedvünktől, a kovásztól is, amit a kenyér tésztájába gyúr az ember lánya vagy fia. (Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem a lukácsháziaktól hallottam, hanem egy újdonsült kemencetulajdonos ismerőstől: ő eleinte sokszor vert kenyeret sütött. Mert bizony le kellett róla verni az elégett héját. Túl gyorsan és túlhevített kemencében sütötte a kenyerét. Ma már hibátlant tud sütni, megfizette a tanulópénzt.) Szóval a lukácsháziak elsősorban sima kenyeret szeretnek készíteni, de kísérletező hajlamúak is.

- BL 80-as lisztet használunk hozzá, mert attól magasabb lesz a kenyér - magyarázta Virág János, Lukácsháza polgármestere, aki szombaton ide-oda járt a befűtött kemencék között. De van, aki rozslisztet is kever bele, meg mindenféle magvakkal ízesíti a tésztát. Mi is kísérletezünk. Volt már, hogy dinsztelt hagymával ízesített kenyeret sütöttünk, de sült már csülök is a kenyerünkben, meg kolbász is. Egy rúd kolbászt belesütöttünk abba, fenséges volt!

Bognár Györgyné és Glavanovics Ferencné langallókat készítenek és kínálnak (Fotó: Némethy Mária)

A kicsit lágyabb kenyértésztából nagyon sokféleképpen ízesített langallót kínáltak szombaton a szőlőhegyen. Az alap langallót a lángosnál ismert fokhagymás lével kenték meg, majd felkockázott sonkát vagy szalonnát tettek rá, végül pedig tejfölt is. Fantasztikus íze volt!

- Szitált liszt, só, kovász kell a tésztához, ez az alap - hallottam Bognár Györgynétől, aki a pincéjében fantasztikus, ugyancsak kemencében sült réteseket is kínált. Volt közte tökös-mákos és hagyományos mazsolás-túrós egyaránt.

- Harmadik pincés kemencés rendezvényünk volt ez az idei, de még azt mondjuk: az elején tartunk a sütésnek, van még mit tanulni -  mondta Virág János a pincés kemencés napról, amelyen nagyon látszott: kiváló közösséget teremtett Lukácsházán egy jó ötlet és az együttes munka.