2011.02.09. 03:21
Tanárok és diákok szerepcseréje
Hagyomány a sárvári Szent László katolikus iskolában, hogy a farsang időszakában a századik tanítási napot vidámsággal, a tanár és a diák szerepek felcserélésével színesítik.
Az elmúlt pénteken már reggel érezte mindenki, hogy az a nap más lesz mint a többi, ugyanis az iskola gondnoka a szokásos hirdetmények helyett bejelentette, hogy a századik napon ő fog szemetelni, a folyosón futkosni, kiabálni, és elvárja, hogy a gyerekek csendben sétáljanak és rászóljanak, hogy viselkedjen rendesen, és szedjék össze helyette a papírzsebkendőket és a csokipapírokat.
A tanórák is vidámsággal teltek. A kis tanár nénik, tanár bácsik lelkiismeretesen felkészültek az aznapi munkájukra: plakátot, power-pointos kivetítést, teszteket állítottak össze, csoport és páros munkát irányítottak, használták az oktatási segédeszközöket, megoldást találtak váratlan helyzetekre . Láthatóan jól érezték magukat a tanár szerepben: a nyelvi órákon bátran javították társaik tévedéseit, matematika órákon ellentmondást nem tűrően magyaráztak, ének órán a híres zeneszerzők szemelvényei helyett inkább a könnyűzenei dalokat helyezték előtérbe, testnevelés órán pedig újszerű gyakorlatokkal alaposan elfárasztották társaikat.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
Az elmúlt pénteken már reggel érezte mindenki, hogy az a nap más lesz mint a többi, ugyanis az iskola gondnoka a szokásos hirdetmények helyett bejelentette, hogy a századik napon ő fog szemetelni, a folyosón futkosni, kiabálni, és elvárja, hogy a gyerekek csendben sétáljanak és rászóljanak, hogy viselkedjen rendesen, és szedjék össze helyette a papírzsebkendőket és a csokipapírokat.
A tanórák is vidámsággal teltek. A kis tanár nénik, tanár bácsik lelkiismeretesen felkészültek az aznapi munkájukra: plakátot, power-pointos kivetítést, teszteket állítottak össze, csoport és páros munkát irányítottak, használták az oktatási segédeszközöket, megoldást találtak váratlan helyzetekre . Láthatóan jól érezték magukat a tanár szerepben: a nyelvi órákon bátran javították társaik tévedéseit, matematika órákon ellentmondást nem tűrően magyaráztak, ének órán a híres zeneszerzők szemelvényei helyett inkább a könnyűzenei dalokat helyezték előtérbe, testnevelés órán pedig újszerű gyakorlatokkal alaposan elfárasztották társaikat.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
A tanórák is vidámsággal teltek. A kis tanár nénik, tanár bácsik lelkiismeretesen felkészültek az aznapi munkájukra: plakátot, power-pointos kivetítést, teszteket állítottak össze, csoport és páros munkát irányítottak, használták az oktatási segédeszközöket, megoldást találtak váratlan helyzetekre . Láthatóan jól érezték magukat a tanár szerepben: a nyelvi órákon bátran javították társaik tévedéseit, matematika órákon ellentmondást nem tűrően magyaráztak, ének órán a híres zeneszerzők szemelvényei helyett inkább a könnyűzenei dalokat helyezték előtérbe, testnevelés órán pedig újszerű gyakorlatokkal alaposan elfárasztották társaikat.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
A tanórák is vidámsággal teltek. A kis tanár nénik, tanár bácsik lelkiismeretesen felkészültek az aznapi munkájukra: plakátot, power-pointos kivetítést, teszteket állítottak össze, csoport és páros munkát irányítottak, használták az oktatási segédeszközöket, megoldást találtak váratlan helyzetekre . Láthatóan jól érezték magukat a tanár szerepben: a nyelvi órákon bátran javították társaik tévedéseit, matematika órákon ellentmondást nem tűrően magyaráztak, ének órán a híres zeneszerzők szemelvényei helyett inkább a könnyűzenei dalokat helyezték előtérbe, testnevelés órán pedig újszerű gyakorlatokkal alaposan elfárasztották társaikat.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
A legnehezebb feladat a fegyelmezés volt. Előfordult, hogy a diáktanár túl szigorú volt: a harmadikosok áhítoztak az előző napi tanító néni után, mert az új tanító bácsi még az ellenőrzőjüket is elvette. A nagyobbaknak pedig nehezükre esett szót fogadni diáktársaiknak. A valódi pedagógusok derűsen vettek részt a játékban, volt aki szorgalmasan tanult, támogatta, segítette kollágája munkáját, ám akadt, aki rendetlenkedett, a padtársával beszélgetett, rossz magatartásával zavarta az óra menetét. A nap végére a gyerekek megtapasztalhatták, hogy nem is olyan könnyű pedagógusnak lenni, a tanárok pedig örömmel látták, hogy lesz utánpótlásuk.
