Tibi, gyere a fénybe! - Esővel, Quimbyvel búcsúzott a 7. AlteRába

Gumicsizma és esőkabát nélkül veszett buli lett volna az utolsó nap, a rutintalanabb fesztiválozók esernyő alatt állva szorongatták a poharaikat. A sörárusok valószínűleg ezt a napot elbukták, persze volt, aki alkalmazkodott a helyzethez, és forralt bort mért, neki és pálinkás kollégájának volt igaza. Na meg annak a két fesztiválozónak, aki elhagyta a pénztárcáját, és a megtalálók leadták a szervezőknél. Némi derültséget hozott a szomorkás koraestébe, amikor a hangosbemondón keresztül egy talált napszemüveg gazdáját keresték, sokan kíváncsiak lettek volna az illetőre, aki minden bizonnyal optimista ember, ha szombaton napszemüveget is vitt magával a buliba...

Fotó: Vincze Kornél

Müller Péterék hatkor kezdtek volna, de útközben "belefutottak" egy balesetbe, szerencsére csak a kisbuszuk sérült meg, és külön szép, hogy ezek után sem fordultak vissza. A tervezettnél rövidebb koncerttel léptek a Rába-parti színpadra, és a kedvük sem volt virágos. Az eső, a koccanás és a jó barát, a Sziget Fesztivál egyik szervezőjének pénteki halálos autóbalesete, ráadásul a színpad előtti tér is szellős volt... Müller Péter Sziámi meg is jegyezte: megszámolta, tizennéggyel többen voltunk, mint kis Grófo délutáni fellépésén...

Szabó Balázsék koncertje közben már gyűlt a tömeg, és mire besötétedett, a sörsátor is megtelt. A Quimby meghozta a fesztiválozókat - és velük együtt az esőt. Kiss Tibi megfázva is hozta a formáját, szerencsére Livius sem fért a bőrébe, vérprofi és szerethető koncert volt, régi és új dalokkal, kabócákkal, háztetőn sétáló Holddal. "Tegye fel a kezét, aki nem akar félni, segget nyalni, kussban remélni!" - adta ki az ukázt Kiss Tibi, de a forradalom  elmaradt, hiába, más ez a világ, ma már a Nemzeti dalra sem moccanna a tömeg.

Mégis: dalról dalra simult össze a közönség a zenekarral, mindegyik hálás volt, az előző a láthatóan, érezhetően szívből jövő show-ért, utóbbi az esős helytállásért. Kiss Tibi meg is jegyezte: ilyen időben egy dvd-vel és egy pizzával kellene bekuckózni otthon.

"Tibi, gyere a fénybe!"- mondta Livius a ráadásszámok végén, és akkor sokan megkönnyebbültek, hogy nem lesz Most múlik pontosan, hanem - ahogy sokszor, régen - a Magam adommal búcsúzik a Quimby Körmendtől. Jó zárás volt: a megbabonázott, magát megadó tömegnek pedig még járt egy örömtánc, és a végére az eső is elállt, és a lustán folydogáló Rába is mosolygott, de lehet, hogy csak a háztetőről lekacsintó Hold csiklandozta a fodrait.