Több mint egy évszázada oltanak az őriszentpéteri önkéntes tűzoltók

Zsigovits Józsefné, az Őriszentpéteri Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke a múltról, a jelenről és a tervekről beszélt.

- Az 1969-ben épült tűzoltószertárra igencsak ráférne már a felújítás. Mivel az önkormányzat tulajdona az épület, így az egyesület nem pályázhat a rendbetételre - hangsúlyozta az egyesületi elnök. - Cserépkályhával fűtünk, a téli időszakban hideg és nyirkos a szertár, semmilyen műszaki berendezést nem tudunk itt tárolni, mert tönkremegy. Az utóbbi években összesen kétmillió forintot nyertünk el pályázaton - hangsúlyozta Zsigovits Józsefné. - Négy bevetési öltönyt, stylfűrészt, 16 gyakorló- és munkaruhát, húsz irodai széket, két akkumulátort, poroltót, négy adóvevőt, három kézilámpát vettünk, valamint egy kiállítóvitrint rendeztünk be. Március huszadikán áramfejlesztő vásárlására adtunk be pályázatot, hogy a januári többnapos áramszünet még egyszer ne fordulhasson elő. Ruhatároló szekrény, új egyenruha vásárlására, valamint a működési költség ki-egészítésére szeretnénk idén pályázni. A szertárban hamarosan elkészül a mellékhelyiség.

Húsz taggal működik az egyesület. Az önkéntesek szabadidejüket feláldozva segítenek a bajbajutottaknak. Mindegyikük meglehetősen távol dolgozik Őriszentpétertől, ezért ha tragédia történik, nehéz összeszedni őket. Ha itthon vannak, akkor biztos, hogy elsőként érnek ki a riasztás helyszínére. A várost kö-rülvevő falvak tartoznak az őriszentpéteri önkéntesek vonulási területéhez. Január elsején lakástűzhöz riasztották őket, most pedig a bozóttüzek adnak nekik munkát. Zsigovits Józsefné szerint tüzes év lesz a 2009-es.

1882. február 26-án alakult meg az Őriszentpéteri Önkéntes Tűzoltó Egylet. Ez idő tájt fából épült tűzoltószertárral, lófogatú kézi kocsifecskendővel, vizeslajttal, és a legszükségesebb tűzoltási eszközökkel rendelkeztek az önkéntesek. Akkoriban a lakóházak és a mezőgazdasági épületek zsúposak vagy fazsindelyesek voltak. A világítás eszközei a fokla vagy a zsírba mártott rongy volt, a szénapajták, a kazlak, az asztagok, a gőzgéppel végzett cséplések mind-mind komoly tűzforrást jelentettek. Vizet a patakokból és a tókákból nyertek a tűzoltók. Szerencsére kevés nagy tüzet kellett az önkénteseknek oltani, mivel a tűz elleni védekezés eszközeivel minden lakóháznak rendelkeznie kellett. A vízzel tele kádakat, sajtárokat, csáklyákat, szikracsapókat az önkéntesek gyakran ellenőrizték.

A II. világháború óriási károkat okozott a személyi állományban és a felszerelésben. A tűzoltók 1949-ben elhatározták, hogy a háború alatt megsemmisült felszereléseiket pótolják. 1950-ben motorfecskendőt, majd új egyenruhát kapott az egyesület. 1970-ben új tűzoltószertár épült Őriszentpéteren. Ez az épület ad otthont napjainkban is az egyesületnek. 1982-ben IFA gépjármű-fecskendővel gyarapodott az egyesület, így az őriszentpéteri tűzoltók méltó segítői lehettek a körmendi, a szentgotthárdi, a lenti hivatásos tűzoltóknak. A szervezet éle-tében jelentős változást hozott a női, majd később az úttörő tűzoltórajok létrejötte. Az egyesület mindig odafigyelt a szakmai ismeretek megszerzésére, ezért a tűzoltók számos képzésen és megmérettetésen vesznek részt. A tűzoltó egyesület megalakulása óta fontos szerepet játszik a község társadalmi, kulturális életében.