Új időszámítás kezdődött a szombathelyi színészházaspárnál

A ház mintha még vakolatának színével is szeretné szétkiabálni azt az igenis pipacspiros boldogságot, amely az otthonos albérletben uralkodik. Még szép, hogy a karácsonyfa magasabb a megszokottnál, majdnem a plafonig ér, csakis Misu kedvéért. Bár Zsófi eddig sem engedett a fenyőfából. De férj-feleségként, pláne szülőként ez az első közös karácsonyuk. Ilyenkor persze mindig mindenki azt kérdezi, hogy vajon mi változott. Egyrészt semmi: ez itt Alberti Zsófi és Endrődy Krisztián a Weöres Sándor Színház társulatából, ugyanolyan lazán, természetesen, derűsen, ahogy megismertük őket. Másrészt minden megváltozott: Misu megszületésével új időszámítás kezdődött az életükben. Zsófi azt mondja, furcsa, de majdnem olyan, mintha évekkel ezelőtt történt volna. Az ifjú Endrődy Mihálynak császármetszéssel kellett a világra jönnie, aminek például az lett a következménye, hogy a csöppséget elsőként az apukája vehette kézbe; pontosabban az ő (szőrös, na) mellkasán pihent meg először ebben a kinti világban. Krisztián azt mondja, a nedves bababőr érintése semmi máshoz nem fogható tapasztalat. És majd milyen jó lesz - azzal a csöndes-karcos-szemérmes iróniával, ami Krisztiáné - elmesélni, hogy Misu azonnal, de tényleg azonnal enni kért volna. Mert hát a papa hiába tesz meg mindent azóta is a ringatástól a pelenkázásig (csak az első napokban nem merte kézbe venni, annyira picinek-törékenynek találta), a szoptatást ugye mégse lehet számonkérni rajta. Zsófi nevetve idézi (ugye, szabad?), hogy Krisztián eleinte minden egyes Misu-puszi előtt fogat mosott, és talán még most is megtenné, ha nem sikerült volna lebeszélni róla: "De hát mi vagyunk a szülei. "

Krisztián nem is érti azokat az apukákat, akik nem keresik azonnal a kapcsolatot a kisgyerekükkel: ő és Misi az első pillanattól kezdve megértik egymást. Még jó: Misi az apukája, Krisztián mellkasán tapasztalta meg először, hogy milyen is a kinti világban. És láthatóan azóta is jól érzi magát. Ez az idill igazi, talán azért, mert Endrődyék nem csinálnak nagy ügyet belőle. A mindennapok Misi körül forognak, de ügyelnek arra, hogy ők ketten megmaradjanak egymásnak

Az első néhány nap mindenesetre nem volt egyszerű, éppen, ami Misu táplálását illeti. "Nem volt tejem, ahogy az császármetszés után lenni szokott, és adódtak pillanatok, amikor konkrétan azt hittem, hogy éhenhal. Nyomasztó érzés, hogy itt van egy csodálatos kis lény, aki tőlem függ, és én nem tudok enni adni neki. Ő oldotta meg a dolgot: nagyon küzdött, és végül sikerült megszereznie, amit akart. Akkor nyugodtam meg, amikor először eljött hozzánk a háziorvosunk, és azt mondta, hogy szép, erős kisfiú. Igen, most már minden rendben. Csak anyatejet eszik" , mondja Zsófi, hozzátéve, hogy a természetes szülés hívei gyakran mintha átesnének a ló túloldalára, szorongást keltve azokban a kismamákban, akik nem passzióból választják a császármetszést: attól még ők is teljes értékű anyák. "Szeretem azt, amivé ez az élet tesz amilyennek lenni kell Misi miatt. Korábban például sokkal türelmetlenebb voltam, de jól tettem, hiszen most már szükségem van a türelemre. És ebben a pillanatban sokkal közelebb érzem magamat saját magamhoz, mint amikor Misut vártam. Akkor egy idő után át kellett élnem, hogy semmi közöm ahhoz, aki vagyok: a hasam csak nőtt, és szinte mindenki úgy beszélt velem, mint egy ufóval. "

Családi boldogság. Endrődy Krisztián, Alberti Zsófi és Endrődy Mihály az első karácsonyfa alatt. A Weöres Sándor Színház két színésze között itt, Szombathelyen, az Akacs Mihály 7-ben szövődött szerelem, és nemrég néhány lépéssel arrébb kezdték meg közös életüket

A karácsonyfán fölfénylenek a színes izzók, Krisztián a figyelmes, mosolygó, örökmozgó Misut dajkálja nagy szakértelemmel. Mindjárt mennie kell: a színházban tart még A dzsungel-könyve-maraton.

Zsófi most elégedett feleség és anyuka de természetesen a színészpályáról se mond le: arra készül, hogy a jövő évadban már visszatér, a lehető legjobb formában: Nőket szeretnék játszani. Arra még ráérek, hogy anyuka legyek a színpadon Fotók. Szendi Péter

Ma pedig hármasban szilvesztereznek: Zsófi, Krisztián és Misu vagyis Mihály, ennek a ha akarom, játékos, ha akarom komoly névnek a kedvéért és föltétlenül Endrődy nagypapa után. Illetve négyesben: Bruttó, az okos magyar vizsla eleinte nyilván arra számított, hogy nem marad sokáig a házban az a kis izgő-mozgó csomag. Aztán rájött, hogy egy megoldás van: ha ő is megszereti.

A teljesség

Ha már a Weöres Sándor Színház hozta őket össze, mondjuk azt, hogy Alberti Zsófi és Endrődy Krisztián úton vannak a teljesség felé. Vagy bizonyos értelemben már meg is érkeztek. Ó, nem kell egetrengető dolgokra gondolni. (Bár mi az, hogy egetrengető.) Hanem például arra, hogy Bálint Évi sokat segít: nemcsak kolléga és barát, hanem az a típusú "ősanya", aki ösztönösen mindent jól csinál. És hát a két szintén színházi gyerek, Szabó Bálint és Szabó Dorka is elég jó "motiváció" a családalapításra. Mostanában annyi –sokszor üres – szó esik arról, hogy a nők miképpen tudnak teljes életet élni: megélni lehetőleg mindent, ami a női lét teljességéhez tartozik. Szerelmet, anyaságot, önkiteljesítő hivatást. Nem könnyű, az biztos. Pont ezért drukkol az ember, ha azt látja, hogy mégis lehetséges. Persze tenni kell érte. Élni – az munka. Kapcsolatot fönntartani – legyen szó szerelemről, házasságról, barátságról – szintén munka, a szó jó értelmében. Persze az kell, hogy legyen kivel; és éppen vele. Krisztián, amikor azon morfondírozik, hogy pontosan mi is változott meg Misi megszületésével, végül azt mondja, hogy minden; de ebben nincs semmi áldozat, ez így természetes. Alberti Zsófi színművészetis osztálya ma is összejár: osztályfőnökük, Gálffi László rendszeresen meghívja a tanítványait újévi vacsorára. Úgyhogy Zsófi hamarosan bemutatja a "tannagypapának" (Gálffi tanár úr maga mondja így) két nagy szerelmét: Misit és Krisztiánt. Zsófi az első, akinek az osztályban kisbabája született; sőt: a gimnáziumi osztályában is ő az első anyuka. Ha akkoriban valaki ilyesmit jósol neki, szembeneveti. Most már tudja, hogy minden a legjobbkor történt. És ha jövőre visszatér a színpadra, amint azt tervezi, igazi nőket szeretne játszani. Két igazi a pasi garantálja, hogy megteheti.