Újra vannak farkasok

Néhány évszázada a farkas egész Európában – így Magyarországon is – általánosan elterjedt volt. Alkalmazkodóképessége kiváló ugyan, de az elmúlt fél évszázad tájhasználatának drasztikus változásai, az állattartók és a vadászok fokozódó üldözése miatt ez a faj is visszaszorult, eltűnt az országból. Európában Oroszországban, a balti államoktól a Balkán-félszigetig még jelentős állományai élnek, ám a kontinens nyugati felében csupán kisebb, elszigetelődött farkaspopulációk találhatók

– Ma már újra élnek farkasok Magyarországon, a Bükk erdőiben. Szlovákiából telepedtek át hozzánk. Fiatalok is vannak közöttük, tehát itt szaporodnak, ténylegesen Magyarországon élnek. Vadászatuk szigorúan tilos, ugyanis védett állatok. Az eszmei értéke egy farkasnak 250 ezer forint. Hozzánk közelebb Horvátországban, a Dráva környékén is élnek farkasok a magasabb hegyekben, de Vas megyébe nem jöttek át, semmilyen bejelentés nem érkezett még ilyen esetről – hallom dr. Markovics Tibortól, az Őrségi Nemzeti Park igazgatójától.

Azonnal azt kérdezem tőle: jó , hogy újra él farkas az országban, de nem kell félnünk tőlük?

– Hát igen, a Piroska és a farkas meséjén nőttünk fel, vagy Jókai regényének farkaskalandja jut eszünkbe róluk, s ezek alapján félelmetes, rettenetes állatoknak képzeljük őket. Arról is hallottunk már, hogy embert szabtak szét. Az valóban igaz, hogy egy ember elejtése könnyebb feladat számukra, mint egy szarvasé, de arról már jóval kevesebb az ismeret, hogy rendkívül intelligensek, hogy sok mindent tanulhatnánk tőlük. Például példamutató családi életet élnek. Mindezen túl gyönyörű, szép állatok. Az emberi előítéletre velük kapcsolatosan hadd meséljek el egy igaz történetet. Festetics Antaltól hallottam, aki a göttingeni egyetem professzora volt – mellesleg megjegyzem nagy része volt a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozásában ––, s német nyelvterületen népszerű volt állatokkal foglalkozó tévéműsora. Hírek szóltak arról, hogy a hiúzt visszatelepítik Németországba.Alighogy ezek a hírek elhangzottak, tömegével érkeztek bejelentések az ország területéről arról, hogy itt őzt, ott birkát szabtak szét hiúzok, s milyen kártékony állatok. Csakhogy a hiúzokat akkor még nem is engedték szabadon, mert a német törvények értelmében heteken át karanténban, megfigyelés alatt tartották őket.

A farkasokkal is ez történik, nem szabad előítéletek alapján közelíteni ezekhez az állatokhoz sem.

Az európai farkas az egyik leginkább alkalmazkodóképes ragadozó, életmódját a mindenkori környezeti adottságokhoz igazítja. A párosodási időn kívül rendszerint falkákban él. Szociális magatartása az állatvilágban a legfejlettebbek közé tartozik. A falkában az egyes farkasok szoros egységet alkotnak, anélkül hogy elveszítenék egyéniségüket. Azzal, hogy alárendelik magukat a falka érdekének, zsákmányszerzésük hatékonysága lényegesen megnövekszik. Falkában olyan állatokat is el tudnak ejteni – például kifejlett jávorszarvast –, amelyeket egy magányos farkas soha nem tudna leteríteni. Nagyvadakra tehát csak falkában tudnak vadászni. A falkán belüli szigorú hierarchikus rend következménye, hogy – kiváltképp szűkös időkben – csak a rangsor élén álló kanok és szukák párosodnak és nevelnek utódokat. A kan többnyire segít a szukának a kölykök felnevelésében. A farkasok vadászstratégiája teljesen eltér a macskákétól. Nem lesből rohanják le prédájukat, hanem hosszasan űzik, bár ugrani is jól tudnak. Kitartó futók. Hosszú lábukon nagy lépésekkel képesek haladni.

A Bükkben élőknek, az oda kirándulóknak sem kell félniük a farkasoktól, mert a vadászok szerint nem jelentenek veszélyt az emberekre. A természetben élő egészséges farkas ugyanis nem támad emberre.

A bulvárlapok rémhírei fogságból szabadult állatokról, vagy kóbor kutyákról szólnak.