Újrakezdők vagy ''gyüttmentek''?

Őket hívta össze, nekik szervezett néhány hete találkozót a Hegypásztor Kör. A városi életet vidékire cserélőkre ezentúl havi rendszerességgel számítanak az összejöveteleken.

Míg sokan a falvakból a nagyobb települési centrumokba költöznek, nem kevesen vannak, akik az ellenkező utat választják: a városi életet elhagyva például a Hegyháton telepednek le, amolyan "gyüttmentként".

Az élethelyzet, a kihívások hasonlósága adta az ötletet az oszkóiaknak, hogy tapasztalatcserére hívják össze a térségbe betelepülőket. Az összefogás, találkozás mellett az a cél vezette a szervezőket, hogy a motivációkról halljanak, és megtudják: ki miért választotta a vidéket, mik a tapasztalataik, nehézségeik, terveik itt.

Már az első találkozót is nagy érdeklődés kísérte. Sokan fogadták el a "gyüttmentek" köréből a meghívást. Időközben kiderült: Közülük többen tartják a kapcsolatot egymással, még ha nem is egy településen élnek.

- Ők maguk választották a vidéki életet, ezt a környéket, ezért szerettük volna megismerni, mi vonzotta őket éppen ide, mik a benyomásaik, nehézségeik, terveik, miben lehetne összefogni - tájékoztatott Nagy Csilla szervező.

Gyakorlatilag minden Hegyháton letelepedőben közös vonás, hogy gazdálkodni szeretnének, illetve az állattartást próbálnák ki

Az első találkozóra csaknem húszan érkeztek Oszkóból, Bérbaltavárról, a faluhoz tartozó Dorog-hegyről, Csehimindszentről, Andrásfáról és Vasvárról. Többségük a budapesti vagy a szombathelyi városi életet elégelte meg. Egy házaspár Hollandia helyett választotta a számukra kedvezőbb hegyháti klímát. Két házaspár a nyugdíjasévekre várt, hogy falun élhessen nyugodtabb, természetközelibb életet. Egy fiatalember pedig vonzó, franciaországi álláslehetőséget utasított vissza a vidék kedvéért.

Az élethelyzetek mellett a célok is változatosak: egy fiatal, kisgyermekes pár igazi önellátást tervez, hogy a család együtt lehessen egész nap. Egy másik család is fiainak, lányainak szeretne jobb, egészségesebb gyermekkort biztosítani, megismertetni őket mindazzal, ami a vidéki élethez hozzátartozik: a saját maguk által termelt zöldségek ízével, az állatokkal, a jó levegővel. Megint másoknak a falusi turizmusban vannak terveik.

Az azonban minden Hegyháton letelepedőben közös, hogy gazdálkodni szeretnének, illetve az állattartást próbálnák ki.

A következő találkozók már tematikusak lesznek az állattartás, gyümölcsészet, hagyományos házfelújítás, falusi turizmus témáit sorra véve. Gyakorlati ismeretek megszerzésére is lehetőség lesz majd, például a gyümölcsfagondozás terén. Az oszkói hegyen bőven van ezekből. Sőt, nemrégiben a falu gyümölcsfeldolgozó mini üzemet is nyitott, ami gyümölcslevek készítésére, lekvárfőzésre biztosít helyet és gépeket.

A találkozó résztvevői örömmel ismerkedtek meg egymással, sok közös pontot találtak érdeklődési körükben. A külföldiek számára kellemes meglepetés volt, hogy angolul, franciául is szót értettek a többiekkel, hiszen a térségbe települők közül sokan perfekt módon beszélik ezeket a nyelveket.

A találkozó hasznosságára egy példa: a Hollandiából érkező házaspár férfitagjának hobbija a zene. Rendszeresen hegedül, de bánatára hátra kellett hagynia zenésztársát, aki hazájában kísérte zongorán. Meglepetésére épp a résztvevők közül akadt mindjárt jelentkező, aki szívesen vállalná a közös muzsikálást és működne közre ebben zongorán.

- Jó volt hallani, hogy a "gyüttmentek" mennyire szívesen élnek a Hegyháton, mennyi új lehetőséget találnak a számukra vonzó tájon, ahol élvezik a csendet, a békésebb, barátságosabb embereket, a jobb közbiztonságot, a természet közelségét, az önellátás, gazdálkodás kisebb-nagyobb lehetőségeit - osztotta még meg a szervező a találkozó tapasztalatait.

A kérdésre, hogy a Hegyhát, az oszkói civil szervezet milyen hasznot meríthet a messziről érkezők klubjából, a Hegypásztor Kör vezetője Németh-Kurimai Hajnalka válaszolt:

- Az a lelkesedés, hit, amivel például az önellátást, a kertek, földek művelését tervezik az itt letelepedők, mintát, példát adhat a térségben élő fiatalabb családoknak is ugyanerre. A vidék élhetőségét igazolhatja ez a folyamat - mondta a vezető.

A városi életre ráunók egyébként országszerte egyre többen vannak. Legtöbbjüket megtalálhatjuk a közösségi hálón, a Vidéken újrakezdők elnevezésű csoportban, ahol tapasztalatot cserélnek.