Mindennapi szemetünk: A megfelelő hulladékkezelés minimális veszélyt jelent a környezetre

Ha valaki meghallja a veszélyes hulladék kifejezést, megijed. Különleges kezelést igénylő hulladék - így lenne szerencsésebb az elnevezés, német nyelvterületen így hívják, mondja Kapolcsi Imre, egy környezetvédelemmel és vízgazdálkodással, a beruházások környezeti hatásaival foglalkozó cég ügyvezetője. A szakember szerint a hulladék akkor veszélyes, ha nem kezelik rendesen. Igaz, a lerakók, még ha a legkorszerűbbek is, minden esetben potenciális szennyezőforrást jelentenek a környezetükre, ezért folyamatosan ellenőrizni kell őket.

Az okleveles építőmérnökkel bejártuk a mesterséges dombépítéses, 1,5 millió köbméter kapacitású szombathelyi Erdei iskola úti hulladéklerakót. A régió és Vas megye kommunális szilárdhulladék-lerakóinak helyzetéről és arról kérdeztük, hogy jelentenek-e ezek veszélyeket lakókörnyezetünkre, és ha igen, milyeneket.

A 2000-es évek legelején még arról szóltak a hírek, hogy a 3 ezer magyarországi szemétlerakó kétharmada nem felel meg az előírásoknak. A környezetvédelmi hatóság uniós támogatással akkoriban fejezte be a legális és illegális hulladéklerakók helyzetének átfogó felmérését. A követelményeknek nem megfelelő depókat legkésőbb 2009-ig be kellett zárni. Akkorra már megfogalmazódott az igény, hogy az országban új, korszerű nagytérségi települési hulladékkezelő és -lerakó létesítmények valósuljanak meg, és EU-s normáknak megfelelő hulladékkezelési rendszer épüljön ki.

A szombathelyi, Erdei iskola úti modern hulladéklerakó telepnek 1,5 millió köbméter a kapacitása. Négy ütemben valósult meg, most a második ütemet töltik újra. Három munkagép dolgozik rajta, ottjártunkkor egy harminctonnás kompaktor tömöríti karmos kerekeivel a szemetet. Egymás után készítik a rézsűt, takarják a beszállított hulladékot és végzik a tömörítést a gépekkel. Danka- és viharsirályok, vetési varjak úsznak a levegőben, a kukaszemétből remélnek csemegét.

Munkagép dolgozik a mesterséges dombépítéses, 1,5 millió köbméter kapacitású Erdei iskola úti hulladéklerakóban Fotó: Szendi Péter

Régi szeméttelepek

A hulladékgazdálkodási törvény (2000) életbe lépése előtt hiányzott a jogi szabályozás a kommunális hulladék (magyarul háztartási szemét) lerakásával kapcsolatban: minden településen üzemelt depó, sőt előfordult, hogy több is volt belőlük egy városban, mondja Kapolcsi Imre okleveles építőmérnök, és magyarázza a kialakulásukat: spontán módon, műszaki védelem, tervezés és kellő körültekintés nélkül, többnyire évtizedekkel ezelőtt jöttek létre. A helykiválasztásukat nem előzte meg talajmechanikai vizsgálat, nem volt műszaki, engedélyeztetési, kivitelezési tervük, környezetvédelmi hatástanulmányuk.

Környezeti szempontból az egyik legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy nem készült a lerakók aljzatán mesterséges szigetelőrendszer: a hulladék közvetlenül a talajra került. A talajon keresztül szennyeződött a talajvíz. És bár eleinte tömörítették a nyilvántartás nélkül érkező anyagokat, később ez is elmaradt. Egyre nőtt a lerakók területe. A szél a közeli kertekbe, ingatlanokra fújta a fertőző hulladékot. Az eredmény: kellemetlen szag és látvány volt.

Kapolcsi Imre megnyugtat, ezeknek a depóknak a régi formájukban már nincs nyomuk Vas megyében: átalakultak, megszüntették vagy megfelelő műszaki védelemmel bővítették őket.

Több tíz tonnás kompaktor tömöríti a szemetet az Erdei iskola úti hulladéklerakó telepen Fotó: Szendi Péter

Felszámolásra kötelezve

A szakembertől megtudjuk, Vas megyében majdnem húsz hulladéklerakónak történt meg a rekultivációja, illetve húszat köteleztek rá, Szombathelyen például a Körmendi úti telepet. Ott az agyagbányák környékén volt először szeméttelep, utána került át az Erdei iskola út végére, ahol most is működik. Az már fóliás műszaki védelmet kapott: 2,5 milliméteres fóliát terítettek le, egy medencét készítve a lerakónak.

Ezzel megakadályozták a hulladék csapadékvízzel való érintkezése során képződő csurgalékvíz talajba jutását és azt, hogy ezáltal a környezet felszíni, felszín alatti vizeit szennyezze, mondja Kapolcsi Imre. A régi Körmendi úti depót amúgy beépítették - a Volán-telep egy része, illetve a szélén bevásárlóközpont található most.

Lehetséges veszélyek

A megfelelő műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakók, amilyenek a megyében Csepregen, Harasztifaluban, Kőszegen, Répcelakon és Szombathelyen vannak, még ha csak minimálisan is, de potenciális szennyezőforrást jelentenek a környezetükre, állítja az építőmérnök. Az Erdei iskola úti telepen a szigetelőrendszer elemeit mutatja: az aljzatszigetelést például és azt is, hogyan vezetik ki a képződő gázokat, amelyeket hasznosítanak. Azt mondja, környezetkárosító veszélyt jelenthet, ha a fólia meghibásodik, ezzel a talaj, a talajvíz és a felszíni vizek szennyeződhetnek.

Kapolcsi Imre okleveles építőmérnök, ügyvezető Fotó: Szendi Péter

Ha a kezelés nélküli hulladék finom porát, illetve nagyobb darabjait a szél a levegőbe emeli; ha az öngyulladás miatt keletkező égéstermékek a levegőbe kerülnek (a tömörítés elzárja a levegőt, elenyésző tehát az öngyulladás lehetősége). Az is, ha elterjednek a rovarok és a rágcsálók, vagy ha a rendezetlen, szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét. Kapolcsi Imre hangsúlyozza: ezek az üzemeltetési szabályok betartásával minimálisra csökkenthetők. Minden korszerű depónak van megfigyelő-ellenőrző rendszere, az Erdei iskola útinak is. Folyamatosan figyelik mások mellett a létesítmények műszaki állapotát és a depó területéről elvezetett felszíni víz minőségét is.

És amit mi tehetünk, ha csökkenteni akarjuk a lerakott hulladék mennyiségét: a szemetet már otthon szelektáljuk, különválogatva a már nem és a még hasznosítható dolgokat.

REKULTIVÁCIÓ

A rekultiváció az emberi tevékenység által roncsolódott terület tájképbe történő visszaillesztését jelenti. A hulladéklerakók esetében a feladat a tájseb eltüntetése, a szennyezőanyag-kibocsátás megszüntetése, illetve minimalizálása. A szilárdhulladék-lerakók tartalmát korszerű technológiával "becsomagolják", hogy az esővíz ne mossa ki a szennyező anyagokat. A hulladékot záró, szigetelő réteggel fedik le, földdel letakarják, majd füvesítik, tehát helyreállítják a környezet eredeti állapotát, megoldják a csapadékvíz biztonságos elvezetését is. A helyreállított területet évtizedeken keresztül figyelik, hogy megtudják, nem sérült-e meg a "csomagolás".