Vas megyébe jutott a legkevesebb segély 2013-ban

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összesítette, hogy mekkora összeget fordított 2013-ban segélyezésre az állam: 138,9 milliárd forintot. Így az egy lakosra jutó éves átlagos segélyösszeg 14 036 forint volt, ami 4,4 százalékos visszaesést jelent az előző évhez viszonyítva. Ez megtörte az ezt megelőző évek folyamatos növekedést mutató trendjét, ami főként a szociálissegély-kiadások jelentős hányadát kitevő aktív korúak ellátását és a lakásfenntartási támogatást érintő jogszabályi változásokra, valamint a közfoglalkoztatás bővülésére vezethető vissza. A közfoglalkoztatásban részt vevő, aktív korúak ellátására jogosult személyek a közfoglalkoztatás időtartama alatt ugyanis nem segélyt, hanem fizetést kapnak. A segélykiadások visszaesésében szerepet játszott még a rendszeres szociális segély és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás maximálisan adható összegének 2012. évi csökkenése, valamint a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem emelkedése (2013-ban 1,7%-os) is, hiszen ezáltal a kettő különbözeteként megállapított segélyek összege is csökkent, illetve a jövedelmek növekedése eredményezhette, hogy egyes szegényebb családok kikerültek a segélyezetti körből.

A segélyezetti körből márpedig érdemes kikerülni. Az egy lakosra jutó segélyösszeg vásárlóereje 2013-ban a 2000-es évi szintet sem érte el. A szociális támogatások elértéktelenedéséhez a fogyasztói árak emelkedése mellett az is hozzájárult, hogy a számos segély összegének megállapítási alapját képező öregségi nyugdíjminimum 2008 óta változatlanul 28 500 forint.

2013-ban a vonatkozó jogszabályok alapján a rászorulók összesen 16 féle szociális és gyermekvédelmi ellátást/kedvezményt vehettek igénybe. Legtöbben gyermekneveléshez és lakásfenntartáshoz kaptak szociális támogatást.

A szociális segélyek – népességszámtól is függő – területi megoszlása változatos képet mutat. 2013-ban a támogatások közel egynegyedét Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (12, illetve 11,4 százalék) fizették ki. Az ellenpólust Komárom-Esztergom és Vas megye képviselte 1,8, illetve 1,4 százalékos részaránnyal. Az egy lakosra jutó segélyek éves átlagos összege szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legmagasabb, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében pedig a legalacsonyabb. Konkrétan: míg Vas megyében 6.595– 8.999 forintnyi segély esett egy főre átlagosan, addig például Borsodban: 22.000–28.026 forint.

Általánosságban jellemző, hogy minél kisebb egy település, annál magasabb az egy lakosra jutó segélykifizetések nagysága. 2013-ban az aprófalvakban (0–499 fő) a szociális segélyek 5,1 százalékát folyósították, lényegesen többet, mint amit a népesség területi eloszlása indokolna (2,9 százalék). Az egy lakosra jutó éves átlagos segélyösszeg 24.778 forint volt, a – kedvezőbb megélhetési lehetőséget biztosító – fővárosinak a háromszorosa. Az aprófalvakban az egészségügyi és az infrastrukturális ellátottság hiányosságai, a gazdasági pangás, a nagymértékű népességfogyás és az elöregedés jelentik a fő gondot.

Arra vonatkozóan, hogy Vas megye kistelepülésein is hasonló-e a helyzet, nincs adat, az azonban biztosnak látszik, hogy megélhetési szempontból jobb a helyzet a városokban, mint a falvakban.