Védtelen mamutfenyők

Felsőcsatártól keletre, Nagyjáplán járunk, Mester Sándor vendégeként. Meséli, hogy hajdan, a középkorban még önálló falu állt itt, de a XIX. században már csak népes pusztaként, majorként tartották számon. Állt itt kisebb kastély, voltak istállók, cselédházak is, majd 1945 után téesz-majorrá lett. Aztán lassanként elsorvadt. Az utolsó lakók jó négy évtizede költöztek el innen, ahol ma már egyetlen épület sem áll, építőanyagukat elhordták.

- Régóta szeretném, ha a terület védettséget élvezne, hiszen olyan értékek vannak itt, amelyeket mindenképpen meg kellene menteni - mondja Mester Sándor, aki lovakat, szürkemarhákat, kecskéket tart itt, s van tava is halakkal.

Több ok miatt is védett lehetne ez a terület, de sajnos nem az.

A védettséget a Pro Natura Egyesület 10 éve, 2003 augusztusában kezdeményezte.

- Dendrológiai értékei és tudománytörténeti jelentősége miatt is szeretnénk, ha végre helyi védelem alá vonná a területet Felsőcsatár önkormányzata - hallom az egyesület elnökétől, a Savaria Múzeum muzeológus-botanikusától, Balogh Lajostól. - Az egyik oka, hogy két mamutfenyő és egzóták is találhatók ott. A másik, hogy ez a terület a híressé lett kámoni arbortéum előzményének tekinthető, így kultúrtörténeti jelentősége van megyénkben. A major az 1800-as évek közepén Sághy Mihály (1820-1875) tulajdona volt. Sághy 1860-70 táján kámoni birtokán kezdett fagyűjtemény kialakításába, amit aztán később fia, Saághy István (1865-1945) fejlesztett igazi arborétummá. (Az apa, aki híres méhész volt, a méhészet tárgykörében több könyvet is megjelentetett, Sághyként írta a nevét, fia Saághyként.)

Mester Sándor mutatja: a szomszéd kerítést épített, árkot ásott, a sétány bajban van. Fotó: Némethy Mária

Nagyjáplán két óriás mamutfenyő áll. Körméretük 380 centiméter, magasságuk úgy 22-23 méter. Ez a környék legmagasabb két pontja, így nem csoda, hogy az egyikbe belecsapott a villám (tán többször is). Ezt az elszenesedett, üreges részt mutatja Mester Sándor. De a fa él. Hazánkban a XIX. század második felében ültették el az óriás mamutfenyő első egyedeit. Pontos adat nincs róla, de szinte biztosra vehető, hogy Sághy Mihály ültette őket ide valamikor 1850-1860 között. A két 150-160 éves hatalmas mamutfenyő, valamint a közelében álló óriástuják egzóták. Megyénk neves botanikusa, Gáyer Gyula már 1920-ban írt arról, hogy a pompás fenyők a kámoni arborétum létrehozója, dr. Saághy István édesapja emlékét hirdetik. A közelükben áll egy öreg osztrák vadkörtefa is.

Sághy 1860 után a nagyjáplai birtokot aztán eladta, hogy a család kámoni kúriájának közelében vásárolhasson földterületeket.

- Mindenki fontosnak érezte, támogatta a védetté nyilvánítást, hiszen fontos túraútvonal is lehetne, mégsem történt semmi - hallom Balogh Lajostól.

Azt viszont a területen járva látom, hogy Mester Sándor szomszédja a Balogh Lajos által Sághy-sétánynak elnevezett állami utat, végén az ugyancsak Sághy-birtokhoz tartozott kőkereszttel bekerítette, a maga területéhez csatolta. Ráadásul olyan barbár módon végzett földmunkákat ott, hogy az allét szegélyező öreg fák gyökérzete biztosan megsínylette.

Majdnem tíz év után akar-e végre tenni valamit a felsőcsatári önkormányzat a helyi védettség ügyében?

- Igen, a képviselő-testület elhatározta, hogy helyi védelem alá veszi, ha az nem kerül tetemes pénzbe - hallom Felsőcsatár polgármesterétől, Kratochvill Attilától.

Gencsapátiban mostanában védtek le helyi értékeket. Balogh Lajos említi, hogy Csipkereken korábban Káldi Lajos festőművész javaslatára egy szelídgesztenyefát vontak védelem alá.

- A helyi közösségek tudnak tenni értékeik megvédéséért. Ráadásul ez itt, Szombathelytől nyugatra, a néhány éve tervezett külszíni lignitbányászat által érintett, határ menti kistérség szívében található. Tehát ha a felsőcsatáriak védelem alá vonják, ez is fontos hivatkozási alap lesz arra nézve, miért ne legyen ott bánya - érvel Balogh Lajos.

Mamutfenyő. Fotó: Némethy Mária

Az idő sürget.

A szomszéd miatt is, aki a sétány két oldalán munkagéppel vizesárkot ásott, karvastagságúnál nagyobb ágakat szakított le a sétány fáiról, némelyik fa gyökere kilátszik.

Védett kultúrtáj lehetne ez, itt vezet a Kék túra.

Óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum). A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlények ennek a fajnak a képviselői. A legöregebb, ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 8,85 méter, magassága 93,6 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna. Kalifornia állam hegyvidékein találjuk, ahol minden vadon élő állománya védett. A mamutfenyők legnagyobb és legsűrűbb populációja Kaliforniában, a  Sequoia Nemzeti Parkban, a Kings Canyonban vannak. Itt számos, nyolcvan méternél magasabb,  hat méterhez közeli törzsátmérőjű példánya látható.   Európába először a skót John D. Matthew hozta be. Skóciában a legnagyobb példány 150 éves.