Világraszóló magyar megfigyelés a cukorbetegségről

- Édesapja a napokban roppant büszkén említette Önt, mint rövidesen világhírű orvosdoktort, kutatót, aki felfedezte a 2-es típusú cukorbetegség okát. Ez mindenképpen világraszóló felfedezés lenne! Lehet, hogy pontatlanul adtam vissza édesapja szavait, de az atya büszkesége mindenképpen tagadhatatlan...

- Nagyon örülök, ha örömet okozhattam neki! Nagyon sokkal tartozom édesapámnak, aki nem csak emberként, hanem orvosként is a példaképem volt mindig. Ma is az. Igen-igen sokat köszönhetek neki!

- Ez szép, mert ő akkor is önről beszél, amikor róla kérdeznek... De: mi is ez a világraszóló felfedezés?

- Ez még nem felfedezés, ahhoz nagyon sok idő és még több pénz szükséges. Egyelőre egy megfigyelésnél tartunk, amit bejegyeztettünk, levédettünk szabadalomként. Sajnos, egyelőre csak a sajtóban akadt nagy visszhangja, aminek természetesen örülök, de izgatottabban várom a szakmai közvélemény reagálását. Abból ugyanis sokat lehetne tanulni, tudnánk vitatkozni a kollégákkal, és talán újabb részletekre is fény derülhetne.

- Tehát: egy megfigyelés a 2-es típusú cukorbetegségről, amiből mára védett szabadalom lett. Miről szól?

- Körülbelül nyolc éve figyeltünk fel arra, hogy a 2-es típusú, felnőtt korban kialakuló és általában súlyos elhízással együtt járó cukorbetegség esetén egy-kéthetes, intenzív inzulinkezeléssel sok esetben képesek vagyunk az inzulin hatástalanságát áttörni. Az alapprobléma ugyanis az, hogy az inzulin hatástalansága alakul ki a szervezetben, és ez nagyon megnehezíti a kezelést. A betegnek egyre több inzulinra lenne szüksége, ám a szervezete hiába termel egyre többet, az nem hat, s végül már nem képes több inzulintermelésre. A kezdeti intenzív kezeléssel azonban, mint mondtam, ez a hatástalanság átmenetileg megszűnik. Elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ennek vajon mi lehet az oka? DNS-háttere nem lehet a dolognak, hiszen akkor nem lehetne visszafordítani, sem intenzív, sem másmilyen kezeléssel. Elkezdtünk gyanakodni arra, hogy valamilyen fehérje-károsodás állhat a háttérben. Megfigyeléseink pillanatnyilag arra utalnak, hogy egy oxidált aminosav épül be a szervezet bizonyos fehérjéibe, s ezzel károsodik a fehérje szerkezete és működése. Ez idézi elő az inzulin-hatástalanságot, ezt fordítja vissza a kezelés első napjaiban az intenzív inzulin-kezelés.

- Ennek mi lehet a következménye? Új kezelési módokat vezethetnek be? Vagy készülhet esetleg új gyógyszer erre a betegségre?

- Ó, attól még nagyon messze vagyunk! Az elgondolásunk az, hogy ha a kóros aminosavat képesek leszünk csökkenteni, ha egészséges aminosavat adunk majd a betegeknek, s így enyhülni fog az inzulin-érzéketlenségük, akkor könnyebb lesz kezelni őket. De ahhoz egyelőre be kell fejeznünk a megfigyeléseink elméleti vizsgálatát, s majd csak azután következhet esetleg az embereken elvégzendő vizsgálatsorozat. Ez még évek kérdése, és főleg: nagyon sok pénz kell hozzá!

- Addig is mi lesz a kúra kezdetén alkalmazott intenzív kezelésekkel? Folytatják, vagy új alapokra helyezik?

- Azt természetesen folytatjuk, hiszen világszerte ismert eljárás, habár eddig még nem vontak le belőle sehol olyan következtetést, mint mi.

- Ezek a megfigyeléseik kizárólag a cukorbetegekre és a cukorbetegségre vonatkoznak?

- Feltételezzük, hogy ez az oxidált aminosavval kapcsolatos jelenség a szervezet anyagcsere-betegségein kívül a vérkeringésre is hatással van. Most úgy tűnik, megfigyelésünk segíthet abban, hogy a súlyos vérnyomás-problémákon is könnyebben úrrá lehessünk. Majd, valamikor talán idáig is eljutunk...

- Mekkora volt az a kutatócsoport, amellyel erre a megfigyelésre jutottak? Nyilván nagyon sokan dolgoztak ezen az ügyön.

- Három kollégámmal dolgoztunk rendszeresen ezen a témán, az asszisztensnőket, egyetemi hallgatókat is beleszámítva sem voltunk tíznél többen. Nem volt több pénzem erre.

- Azt tudjuk, hogy ön az édesapja hatására lett egyetemi tanár. S az ön gyermekei közül van, aki folytassa az orvosi hivatást?

- A fiam most végzett az orvoskaron, háziorvosnak készül. Úgyhogy nem szakad meg a láncolat... De érdekesség még, hogy édesapámat, ugye, Károlynak hívják, én a nagyapámról kaptam a nevem: ő is István volt. A fiamat Károlynak kereszteltük. Lehet, hogy az unokám is István lesz...

- Más orvos nincs a családjában?

- A két lányom bölcsész. Ők az igazán műveltek a családban...

Életpálya

Wittmann István 1960. május elsején született, Sztálinvárosban. A kohászvárosban letett érettségi után 1984-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.
1994-ig dolgozott a pécsi egyetem I. számú belgyógyászati klinikáján, akkor került mai munkahelyére, a II. számú Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrumba. Itt nyolc éve kezdte el munkatársaival a közelmúltban szabadalomként levédetett megfigyeléseit a 2-es típusú cukorbetegség hatásmechanizmusairól.
Édesapja neves kardiológus Dunaújvárosban: már nyugdíjas. A professzor nős, három gyermeke van, fia is orvos.