Villanypásztorból csapda?

A Himfai erdőnél történt szomorú eset nem egyedi: a vadászok szerint egyre több trófeás vad pusztul el hasonló okokból. Nem csak abból származik kára a vadásztársaságoknak, ha elpusztul a vad, az is gond, ha megsérül az állat agancsa mondja Holecz Ferenc, a Pinkamente Vadásztársaság elnöke. Az ő területükön pusztult el a fotón látható szarvasbika.

A vadásztársaság elnöke úgy véli,  a sok vadriasztó kerítés miatt folyamatosan szűkül a vadállomány élettere, szerinte indokolatlanul sok a villanypásztorral elkerített föld és erdőrész. Ugyanakkor vadászatra jogosultként neki is érdeke, hogy a mezőgazdasági termelővel közösen megvédje a földeket  erre egyébként jogszabály is kötelezi   hiszen ellenkező esetben vadkárt kell fizetnie. Kérdés persze, hogy melyik kerül többe.

Egy ötkilós trófeával rendelkező elhullott vad vadgazdálkodási értéke 600 ezer forint, az eszmei értéke  és a vadásztársaság konkrét kára  azonban ennél jóval több.
A vadriasztó kerítésnél megsérült, illetve kimúlt állat árát senki nem téríti meg a vadásztársaságnak. Márpedig egyre több az ilyen eset. Az idei toplistát egy kilenc és fél kilós trófeával büszkélkedő, nemrég vadriasztó kerítés huzalába gabalyodott, majd elpusztult szarvasbika vezeti: a vadásztársaság kára meghaladja az egymillió forintot.

 A vadászati hatóság trófeabiráló helyiségének falán  mementóként  dróthuzalokkal, bálazsinegekkel körbetekert agancsok sorakoznak. Persze egyiket sem ember tekerte be utólag, mindegyik egy-egy kimúlt vad reménytelen küzdelméről  tanúskodik.

Vajon mit gondolnak erről a termelők? A Kondorfán gazdálkodó Nagy Miklósnak évek óta sok bosszúságot okoz az elszaporodott vadállomány. Mégis egy barátja szavait idézi: kertölhetünk mi akárhogyan, a vad nem fog éhen halni. Nagy Miklós ennek ellenére  arra készül, hogy a vadásztársasággal és az önkormányzattal közösen bekerítetteti a földjeit.

Van, ahol megoldódott a vadkár probléma, és már elbontották a kerítéseket.  Korábban a Jákon és környékén gazdálkodó Rácz Károlynak is tetemes károkat okoztak a földjein lakmározó állatok, ám neki szerencséje volt. A környékbeli vadásztársaságok ugyanis az élethez, a valós igényekhez igazították a kilövési terveiket, így jelentős mértékben lecsökkent a vadállomány.

Kettőn áll a vásár mondja Rácz Károly, aki azóta már lebontotta a vadriasztó kerítéseket. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy még egyszerűbb lenne a helyzet, ha a kilövési tervek meghatározásánál nem csak a földtulajdonosi közösségek képviselőivel tárgyalnának a vadásztársaságok, hanem a földeket bérlő gazdálkodókat is bevonnák az egyeztetésbe, hiszen valójában ők tudják, hogy mi a helyzet a földeken.

Sok vadászt bosszantanak az elkerített erdőrészletek. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdőgazdálkodási igazgatója, Bakó Csaba ugyanakkor állítja: évek óta több kerítést bontanak el, mint amennyit telepítenek. Tény viszont, hogy az erdőfelújításokat meg kell védeniük a vadtól. Ahhoz, hogy az erdőben kerítést építsenek, az erdészeti hatóságtól kell engedélyt kérniük. Az erdészet esetében is  érdekes a helyzet, hiszen ők nem csak erdő-,  de vadgazdálkodást is folytatnak, így egyik szemük sír, a másik pedig nevet, amikor kerítést építenek az erdőben.
 

Vetni akarnak, aratni nem? (jegyzet)

Mi lehet a megoldás? Nem tudom. Mindenesetre a jáki példa bevált: a kilövési terveket az élethez kell igazítani. Ugyanakkor sok mindenen el kellene gondolkodni. Például azon, hogy nem az állatok jöttek be a városba, hanem mi hódítottuk el  és vadásszuk el azóta is folyamatosan az életterüket. Igaz lehet az is, hogy ha a vad éhes, nem riasztja el semmilyen kerítés. Vagy átbújik rajta, vagy fennakad. Mert ne feledjük: az agancs nélküli, női egyedek is éhesek. Érdekes az is, amit az egyik vadász mondott. Hogy vannak olyan termelők, akik vetnek ugyan, de nem akarnak aratni. Főleg azokon a vidékeken, ahol már állatállomány sincs. Ők eleve a vadkárra utaznak. Így néhány vadásztársaság már nem pénzben, hanem terményben rendezi a kárt. És ennek nem mindig örülnek a gazdák. Vajon miért nem?