2012.06.20. 05:11
Virág, föld és kenyér - Jakutföldi emlékezők érkeztek
Nemeskeresztúr - Nem mindennapi vendégek keresték fel kedden az alig több mint 300 lakosú vasi települést. Oroszország távoli részéből, az időjárási szélsőségeiről is ismert Jakutföld fővárosából, a 210 ezres Jakutszkból, pusztán azért, hogy tisztelegjenek hősük előtt.
A helyi temetőben több ismeretlen szovjet katona nyugszik, ők a második világháborúban estek el. Valószínűleg annak a páncélos csatának az áldozatai, amely rendkívüli hevességgel tombolt a falu szélén 1945 tavaszán. Egyiküket, a jakutföldi Alekszej Mironovot sikerült azonosítani, az ő sírjánál már korábban is jártak. Mi több, egy orosz küldöttség is felkereste a helyi elöljáróság tudta nélkül, s a velük tartó újságíró egy könyvet is kiadott az útról, megemlítve Nemeskeresztúrt.
Az emlékezés és a hagyomány folytatódik - ez volt az üzenete a keddi találkozónak. Szép József polgármester az orosz szokásokra való tekintettel kenyérrel és sóval, valamint saját főzetű pálinkával várta a vendégeket, de az csak a megérkezéskor derült ki, hogy a pálinka az üvegben marad. Ugyanis huszonvalahány tizenéves alkotta a delegációt, őket tanáraik kisérték el. Mint elmondták, a jakutföldi főváros Újságíró Akadémiájának növendékei.
- Ami itt és most közös a két országban, az a hőség - mondta a megérkezéskor Ephrosinia asszony, a csapat vezetője. - Akárcsak itt, nálunk is 30 fokos meleg van, de a tél azért hidegebb - tette hozzá, mutatva: januárban mínusz 70 fok is lehet.
Ezért, vagy a fegyelmezettség miatt, de a tinik remekül bírták a hőséget. Őseik népviseletébe öltözve az udvaron még egy kis előadást is produkáltak, majd ajándékokkal kedveskedtek minden jelenlévőnek. Szép József szintén meglepte a csapatot, amikor átadta nekik a falu egyik jelképének, a zászlónak hiteles másolatát. Felcsattant a taps, s a polgármester csak annyit mondott: - Sokáig maradjon meg köztünk a béke, a barátság.
Ezt követően a csapat buszra szállt és az időközben megérkező hivatalos követségi delegációval, élén hazánk oroszországi nagykövetségének első titkárával, Szemigyetko Vlagyimir Anatoljeviccsel a temetőhöz hajtott. Itt rövid beszédek után megható jelenetek játszódtak le: a fiatalok és kísérőik anyaföldet és kenyeret tettek a szovjet katona sírjára, miközben szólt a doromb és a sámán az égiek áldását kérte az örök békére. A jakutföldiek megkoszorúzták a többi elhunyt szovjet katona sírját, majd Budapestre hajtottak.
Nemeskeresztúr határában kemény csatát vívott 12 német katona a betörő négy páncélossal 1945 márciusában. A németek hősies, de értelmetlen harcban kilőttek három szovjet tankot, ekkor eshetett el a jakutföldi katona is. Válaszul a szovjetek 200 tankot zúdítottak az SS-osztagra, mire azok elmenekültek.
