Vödör vízzel locsolnak a fiúk

Hámori Balázs néprajzkutató, néptáncpedagógus, a Sárvári Néptáncegylet vezetője elmondta, hogy számára mindig is fontos volt, hogy a hagyományokat továbbadják a fiataloknak is.
– Én 1991-ben kerültem be a felnőtt táncosok közé – folytatta a vezető – , már akkor is jártunk locsolni. – Felpattantam a biciklimre, vödröt fogtam a kezembe, s elindultam a többiek után. Amikor meglátták nálam a többiek a vödröt, mindenki hüledezett, s azt mondták, hogy ez túlzás, ebből botrány lesz. Elmondták azt is, hogy itt szódával szokás locsolni. Aztán, amikor látták, hogy a lányoknak is tetszik a vödrös locsolás, mindenki hazarohant a locsolóeszközért.

A következő évben a körmendi Kóta Pali adott jó ötletet a helyieknek: náluk az volt a szokás, hogy a fiúk szekéren járták a várost, és zeneszóval szórakoztatták a helyieket. – 1993-ban már Sárváron is szekérrel és zenésszel mentünk a lányokhoz – tette hozzá a néprajzkutató –, ezzel helyi látványosságnak számítottunk. Általában a tánccsoport női tagjait látogattuk meg a vödörrel, s a fiúk barátnőihez mentünk el. A lányok már vártak bennünket, a rutinosabbak nem krémes süteménnyel, hanem szendviccsel, mert tudták, az szívja fel az alkoholt. Minden háznál megkínáltak bennünket pálinkával és borral is.

A locsolási programot az évek alatt bővítettük, többször tartottunk locsolóbált is. S mivel minden lánytól kaptunk piros tojást, ezért ebből közösen rakott krumplit is szoktunk készíteni. Hámori Balázs hangsúlyozta, ő szeretné, ha idén is kocsira ülnének, s meglepnék a lányokat egy szép locsolóverssel, illetve egy vödör vízzel. Ám nem csak rajta múlik, hogy a hagyományt felelevenítik- e.