Oltsunk gyümölcsfákat!

Eleink nem mindig gyümölcsfaoltványokat ültettek a kertjükbe, hanem leginkább maguk alakították ki a jövendő alma, körte, meggy, barack, szilvafa vesszőket. Az idősebb emberek között ma is vannak, akik mesterei a gyümölcsfaoltásnak. Mi az oszkói Kovács Istvántól lestük el a fortélyokat az elmúlt hét végén a szőlőhegyi gyümölcsoltó napon. Nagy gonddal készült az eseményre Kovács István. Napokkal korábban oltóvesszőket szedett a környéken. Olyan őshonos fákról, amelyek gyümölcse – mondhatni – ma újra divatba jön: pogácsaalma, koszosalma, vérkörte, vérszilva.

– Gyerekkoromban a kert végében volt egy almafa, erről oltott a szomszéd, és most tőle hoztam oltóvesszőket – mutatja a kötegelt ágacskákat Kovács István. – Vadalanynak a vadalma a legjobb. Régen elültették a magot, s az egy-két éves csemetébe oltottak.

Pista bácsi a párosítást mutatta az érdeklődőknek. Úgy kell összeválogatni az alanyt és az oltóvesszőt, hogy az átmérőjük lehetőleg megegyezzen, mondja. A rövid csonkra metszett alanyon és az oltóvesszőn is egy körülbelül két centi hosszú ferde vágást ejtünk, a metszlapok simák legyenek. Összeillesztjük úgy, hogy passzoljon a két vágás, majd rafiával, faiskolai kötözőszalaggal, szigetelőszalaggal körbetekerve szorosan egymáshoz rögzítjük. Az alanyon és az oltóvesszőn is két-három rügy maradjon. Amikor kizöldül az ág, a kötözőt le lehet venni. Egy másik módszer a hasítékoltás. Ekkor az alanyt középen kettéhasítjuk, az oltóvesszőt ék alakúra formázzuk – a metszlap ekkor is sima legyen –, és a hasítékba helyezzük. Szorosan körbetekerjük. Ha jó az oltás, áprilisban duzzadni kezd a rügy.