Harmickilós olasz csokitojással várják a Húsvétot Körmenden

Borongós, keserű napokon azt szoktuk mondani, mesék márpedig nincsenek, a XXI. század az üzlet, a racionalitás, a farkastörvények kora. Aztán történik valami, és megnyugszunk: van élet a racionalitáson túl, sőt, igazán élet talán csak ott van, ahol lélek, meseszerű történés van a hétköznapokban!
       
Az úgy volt, hogy Lorenzo Fiore barátokra lelt Körmenden, megismerte, megszerette a várost, s az itt élőket, a magyar szavak ízét, a Batthyány-kastély levegőjét. Az augusztusi Körmendi Napok rendezvénysorozaton Czvitkovics Gyula alpolgármester úrral kezet fogva, összemosolyogva újabb szállal erősödött a barátság, aztán jött az ősz, a tél, e-mailek jöttek, telefonhívások mentek.Épp csak elolvadtak az utolsó hóbuckák, amikor az alpolgármester úrhoz megérkezett a felajánlás, hozna egy csokitojást a kedves, mosolygós Lorenzo. 30 kiklósat! Nem, kedves olvasó, nem írtam el! Igaz, Czvitkovics úr is azt hitte először, az olasz-magyar kommunikációban állt be némi zavar. Aztán kiderült, a tojás valóban 30 kg, majdnem olyan magas, mint egy nagyobbacska kamasz, gyönyörű, piros a papírja, sárga a masnija, és ajándék. Barátságból, szeretetből, no meg csokoládéból.

Így történt hát, hogy a Batthyány-kastély Színházépületének Aulájába beköltözött március 27-én a termetes csokitojás, s vele a húsvéti hangulat. Lorenzóval együtt érkezett Leonardo Bernardi, aki hallva barátja nemes gesztusáról sok-doboz finom, olasz kaláccsal társult a programhoz, kívánva ezzel a körmendieknek szép húsvétot, egészséget, békességet.
       

Ez a mi körmendi mesénk vége, akár azt is írhatnánk, aki nem hiszi, járjon utána. De inkább arra invitálunk mindenkit, hogy április 3-án, 10 órakor jöjjön el a Színház Aulájába, s törjük fel együtt a tojást!