Egy tanulságos időszak után

Mielőtt belecsapunk az elmúlt három és fél év elemzésébe, idézzük fel Váradi Attila eddigi edzői pályafutását. Az 1990/91-es szezonban, amikor az NB II-ből az NB I/B-be jutott a Falco, felhagyva a játékkal Déri Csaba mellett lett másodedző, a következő idényben kezdett az utánpótlással foglalkozni. Az elmúlt másfél évtized alatt az egyik legjobb magyar kosárlabda-utánpótlásbázist építették ki kollégáival. Közben folyamatosan ott volt a felnőtt csapat mellett, a későbbiekben Hajnal László, Földi Sándor, Szrecsko Szekulovics és Zsoldos András segítőjeként. A 2003/2004-es bajnokságban a jócskán eladósodott, csődhelyzetben lévő Falcónál neki ajánlották a vezetőedzői posztot.

- Krízishelyzet volt, meg kellett próbálni minimális pénzből csapatot építeni. Ennél a klubnál nőttem fel, nem mondhattam nemet. És éreztem is magamban erőt ahhoz, hogy tudjak segíteni. Minden energiámmal erre a munkára koncentráltam.

- Az anyagi problémákat rendezendő, egy légióssal - Benitezzel - játszották végig a bajnokságot. Nem a nyolc közé jutás, hanem egyáltalán az NB I-ben maradás volt a célkitűzés. Végül hatodik lett a csapat.

- Mindenki érezte a klubnál kialakult helyzet nehézségét, és összefogva, egy célért dolgozott. A bajnokság végére kiszaladt a szép eredmény, bejutottunk a nyolcba. Felszabadult lett a csapat, ez bravúrgyőzelmeket hozott, végül a hatodik helyre értünk.

- A következő, a 2004/2005-ös szezon is a konszolidáció jegyében telt. Hetedik lett a csapat, a Magyar Kupában pedig bronzot szerzett.

- Benitez térdét meg kellett műteni, helyette Reedet szerződtettük, aki viszont nem volt olyan szintű játékos. Így hoznunk kellett még egy centert. Szerencsénk volt, Crouse tényleg sokat lendített a csapat játékán. Nélküle biztos nem értük volna el ezt az eredményt, főként, hogy ez erősebb bajnokság volt, mint az előző.

- 2005/2006: kicsúszott a Falco a nyolc közül, végül - immár a légiósok nélkül - a 11. helyen zárt.

- Márciusig nem volt gond, nagyszerű formában még Debrecenben is nyertünk, három nap múlva viszont itthon kikaptunk a Nyíregyházától, majd a Körmendtől is. Idegenből sem sikerült győzelmet hozni, szép lassan elúszott a nyolc közé jutás.

- Ha a 2003-ban még nem is, 2006-ban sem mérte fel a potenciális jövőt? Hogy kétféle edző létezik: bukott és aki ezután bukik meg (by Farkas Sándor)?

- Szintén edzői mondás: háromévente vagy a csapatot vagy az edzőt kell cserélni.

- És mégis jött a negyedik szezon.

- Végül mégis nekem ajánlották fel újra a csapat irányítását. Kétéves szerződést kötöttünk, egy plusz egy éves opcióval.

- Ez volt az első év, hogy már a felkészülés alatt megvoltak a légiósaik, három is. Mégsem tűztek ki merészebb célt a nyolc közé jutásnál.

- Mert jóval erősebb bajnokságnak ígérkezett az előzőeknél - és úgy is lett.

- Akadnak, akik a légiósválasztás miatt is bírálják. Hogyan kerül egy légiós a csapathoz?

- Adott egy behatárolt anyagi keret, az ezen megkapható játékosok közül az edző választ. De egyre nehezebb kis pénzből nagyon jó játékost kifogni, nagy szerencse kell hozzá. Az idő múlásával megy lefelé az áruk, de idén a centereké nem mozdul, sőt, mondhatni, nincsenek is. Ami a mi légiósainkat illeti; Frazier személyében egy nagyon jó hátvédjátékost találtunk. Fisher korábbi években mutatott teljesítménye alapján azt gondoltuk, a lepattanószerzéseivel, elzárásaival tud segíteni. De túlsúlyosan érkezett, s már az orvosi vizsgálatot sem tudta végigcsinálni, bevizesedett a térde. A klub maximálisan korrekt volt vele, nem bontott azonnal szerződést azzal, hogy a bajnokság kezdetére hozza magát megfelelő kondicionális állapotba. Nem sikerült, a térdét injekciózni kellett, s nem lehetett megfelelően terhelni. Nem volt több időnk várni. Olsovszky nagyon korrekt videoanyaggal és stabil teljesítménymutatókkal érkezett az egyetemi bajnokságból. Nem véletlen, hogy sok kérője akadt. A felkészülés alatt kicsit hullámzott a teljesítménye, de voltak jó mérkőzései. Jó mentalitású, küzdeni tudó, harcos játékos, de ahogy nőtt a tét, a lelki teher, elkezdett gyengülni a teljesítménye. Zalaegerszegen is ugyanez történt vele. Kezdődött újra a keresés, és úgy tűnt, Wiley és Bosnjak szerződtetésével működőképes lett a csapat, decemberre felépülve a sérüléséből már Váradi Kornél is tudott segíteni. De Bosnjak kiválásával erősen megbomlott a csapatszerkezet, és sajnos Kornél is újra megsérült. Remélem, az újabb gondokat mielőbb sikerül megoldani.

- De ezt már az utódjának kell. Egyetért a felmentésének indokával? Eredménytelen volt az eddigi szereplés?

- Nem érzem annak. Ötvenszázalékos teljesítménnyel álltunk 14 forduló után, és az alapszakasz második felében mi fogadjuk a riválisainkat. Aki figyeli a tabellát, láthatja, hogy nagyon együtt van a mezőny, mi sem szakadtunk le, a 4. és a 9. helyezett között egy-két győzelem a különbség. A leváltásom nem biztos, hogy emiatt van. Amikor a karácsonyi szünetben a negyedik helyen álltunk, akkor is ugyanígy támadtak a klub honlapjának fórumán. De elfogadom a döntést, ha frissíteni, felrázni akarnak egy csapatot, edzőcserére lehet szükség.

- Volt problémája a csapaton belül?

- A játékosokkal korrekt volt a kapcsolatom. Problémák persze akadtak, mint minden csapat életében, de abszolút a kezelhető kategórián belül. A Kálmán és Frazier közötti súrlódás azonban már a csapatjáték rovására ment, az amerikai játékos nehezen fogadta el a helyét. Külön-külön már leültem velük; a Pécs elleni vereség utáni tulajdonosi megbeszélésen született az a döntés, hogy együtt is beszéljünk a megoldásról. Erre már nem volt alkalmam.

- Jócskán érte kritika a meccselései miatt.

- Úgy érzem, hogy aki egész héten együtt dolgozik, él a csapattal, az tudhatja igazán, bizonyos szituációkban kire miért, mennyire számíthat, mikor kell beleszólni a játékba. És az is lehet, hogy kívülről esetleg más látszik. Volt, hogy a játékos cserét kért, lehoztam, a nézők pedig engem szidtak. Biztos, hogy voltak hibák, de nem hiszem, hogy olyan súlyosak, hogy cserék, időkérések miatt meccsek mentek volna el.

- A Dombóvár elleni mérkőzést a lelátóról nézte. Milyen volt?

- Egészen más, mint a pálya mellől. Onnan nincs kontaktus a csapattal, képtelen vagyok segíteni, csak szurkolni a győzelemért. Amúgy nincsen bennem tüske, ez az edzősors. Tudomásul kell venni, hogy aki ilyen pozíciót vállal, azt könnyen megtalálják kritikával. Akadnak, akik támadják, és olyanok is, akik segítik - szerencsére a nagy többség az utóbbihoz tartozik. A tulajdonosi körrel sem volt problémám. Tudomásul vettük a döntést, biztosan így kellett történnie.

- Tanulságok?

- Tanulságos időszak volt, biztos, hogy sokat fejlődtem. És azt a célt, hogy elsősorban magyar játékosokra támaszkodjunk, és a saját nevelésű fiatalokra számítsunk, viszonylag jól sikerült teljesíteni. Nagyon bízom abban, hogy ez a koncepció folytatódik, s a fiatalok egy-két éven belül az NB I-ben meghatározó játékosok lesznek.