Kosárlabda

2008.01.12. 03:25

A szurkolóknak is joguk van a tisztánlátáshoz!

A Vas Népe január 4-ei számában öthasábos interjú jelent meg Zsebe Ferenccel, a Polaroid Lami-Véd-Körmend lemondott vezetőedzőjével. Ebben Zsebe Feren ...

Vas Népe

A Vas Népe január 4-ei számában öthasábos interjú jelent meg Zsebe Ferenccel, a Polaroid Lami-Véd-Körmend lemondott vezetőedzőjével. Ebben Zsebe Ferenc egyebek között a következőket nyilatkozta: Számítottam nehézségekre, de arra nem, hogy ilyen ellenszélben kell dolgoznom. Nehezen volt emészthető, amit a régi vezetőségtől, valamint a volt szakmai igazgatótól kaptam. Folyamatosan szidtak a hátam mögött, és különböző dolgokkal keresztbe tettek.

Az elmúlt hetekben, hónapokban óvakodtunk attól, hogy a körmendi kosárlabdázással kapcsolatban a nyilvánosság előtt megszólaljunk. Fölösleges nyilatkozatháborúval nem akartuk veszélyeztetni a klub megmaradását, zavartalan működését. Zsebe Ferenc legutóbbi megnyilvánulása mellett azonban már nem mehetünk el szó nélkül. Ezért a következő nyilatkozatokat tesszük:

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Az elmúlt hetekben, hónapokban óvakodtunk attól, hogy a körmendi kosárlabdázással kapcsolatban a nyilvánosság előtt megszólaljunk. Fölösleges nyilatkozatháborúval nem akartuk veszélyeztetni a klub megmaradását, zavartalan működését. Zsebe Ferenc legutóbbi megnyilvánulása mellett azonban már nem mehetünk el szó nélkül. Ezért a következő nyilatkozatokat tesszük:

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Az elmúlt hetekben, hónapokban óvakodtunk attól, hogy a körmendi kosárlabdázással kapcsolatban a nyilvánosság előtt megszólaljunk. Fölösleges nyilatkozatháborúval nem akartuk veszélyeztetni a klub megmaradását, zavartalan működését. Zsebe Ferenc legutóbbi megnyilvánulása mellett azonban már nem mehetünk el szó nélkül. Ezért a következő nyilatkozatokat tesszük:

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Mi a lényege a körmendi kosárlabdázásnak?

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Hitünk szerint a körmendi kosárlabdázás lényege az összetartás, de legfőképpen az önzetlenség, vagyis az, hogy minden, amit teszünk, akár vezetőként, akár edzőként, akár játékosként, azt a körmendi kosárlabdáért tesszük, soha nem önző érdekből, pláne nem pozícióért, pénzért, hatalomért.

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

A körmendi kosárlabdázás a kilencvenes évek közepétől élethalálharcot folytat. Többször élt át válságos, drámai időszakokat, de mindig volt annyi erő ebben a közösségben, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is egyfelé húzzuk a megsüllyedt szekeret. Azt talán senki nem vitatja, hogy 1999 nyarán azért alapítottunk új gazdasági társaságot és vittük tovább a több tíz millió forintos adósságot (hiszen akkor már a sporttörvény nem tette lehetővé ennek leírását ), mert a körmendi kosárlabda megmaradását kívántuk szolgálni. Az elmúlt nyolc évben, miközben 5 bajnoki érmet szereztünk, és kétszer lettünk érmesek a Magyar Kupában, többször is szembesültünk a megszűnés rémével. Ez történt az elmúlt év tavaszán is, amikor a tervezett bevételek rendre elmaradtak, s a klub ismét végveszélybe került.

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Zsebe Ferenc ebben a drámai helyzetben azok bőrére, állására alkudozott a színfalak mögött, akik pályafutása alatt segítették, támogatták. Előbb ügyvezető szeretett volna lenni, majd Sabáli Balázs távozása után vezetőedzőként kezdett el dolgozni. Ennek közvetlen előzménye, hogy a Basketball Körmend Sport Kft. 2007. július 31-ei taggyűlésén a régi tulajdonosi kör elfogadta Bebes István feltételeit, köztük Zsebe Ferenc kinevezését. Egyébként Zsebe Ferenc azt állította, hogy a játékosok egy része nem kívánt Patonay Imrével dolgozni, ugyanakkor a vezetőedzői poszt elfogadásának egyik feltételéül szabta Patonay Imre eltávolítását az első csapatnak még a környékéről is. Ezek után ugyan milyen lehetősége lett volna a régi vezetőségnek keresztbe tenni Zsebe Ferencnek, miután maradéktalanul teljesítette a Bebes István által támasztott ultimátumokat?

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Fodor Sándor júniustól már nem dolgozott a klubnál, a régi tulajdonosok pedig folyamatosan azon munkálkodtak, hogy fenntartsák azt az általuk megszerzett jogot, amivel a csapat az NB I. A csoportjában szerepelhet a mai napig, sőt, az év végén a két tulajdonosi kör korrekt és vállalható megállapodást kötött, ami lehetővé teszi, hogy a Polaroid Lami-Véd-Körmend befejezze a bajnoki évet. Hogy Zsebe Ferenc miként és hogyan végezte a munkáját, azt az eredmények bizonyítják, abba a régi vezetőségnek semmilyen beleszólása nem volt, azt semmilyen módon nem befolyásolhatta. Természetesen volt véleményünk a kialakult helyzetről, szomorúan és aggódva figyeltük, hogy az anyagi válság után szakmai és morális válság is elérte a nagy múltú klubot.

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Sok mindent elviseltünk és hagytunk szó nélkül az elmúlt időszakban. Azért nem reagáltunk, mert az ÜGYET fontosabbnak tartottuk a személyes érdekünknél. Amikor Körmenden azokkal a képtelen vádakkal támadták meg a klub régi vezetőit, hogy a maguk hasznára fordították, magyarul lenyúlták a klub bevételeit, szintén nem reagáltunk, mert azt gondoltuk, hogy emberi és szakmai hitelünk elegendő védelmet jelent a valakik által folyamatosan terjesztett mocskolódásokkal szemben. S azt sem vertük nagydobra, amikor a Körmenden kívüli rosszakaróink - ez is valós tény és nem feltételezés - minden lehetséges fórumon (APEH, VPOP, rendőrség, cégbíróság) egy büki lakos neve mögé bújva följelentették a klubot működtető gazdasági társaságot. Ezt is túléltük. Egyvalamit nem fogunk túlélni. A belső gyengeségünket. Ami akkor következik be, ha nem értjük - s úgy tűnik, Zsebe Ferenc nem érti -, hogy a körmendi kosárlabda lényege a fanatizmus, az összefogás (a szakmai munka terén is!), az önzetlenség, az élni akarás, a büszkeség egymás sikereire, és nem az alaptalan vádaskodás és rágalmazás. Ehhez kívánunk mindenkinek erőt és józan belátást, hogy a körmendi kosárlabda eddig kivívott rangjának megfelelőn működhessen tovább! Zsebe Ferinek pedig azt, hogy találja meg a helyét abban a klubban, amelyikért játékosként vitathatatlanul ő tette a legtöbbet.

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

A régi vezetőség

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

A körmendi titok:

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

a fanatizmus, az összefogás, az élni akarás, és örülni egymás sikereinek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!