Csalódott az edző (is)

- Nem hiszem, hogy a győzelmi kényszer miatt buktuk el az aranyérmet - vélekedett Szrecsko Szekulovics, a Falco-SZOVA KC mestere. - Örülünk, hogy hazai közönség előtt játszhattunk, az esélyesség terhét pedig minden profi sportolónak el kell viselnie. Egyébként mindkét meccsen elégedett voltam a fiúkkal, akadtak ugyan hibáink, de összességében az általam elvárt szinten teljesítettünk.

- Akkor mégis miért maradt el a végső győzelem?

- Az Albacomppal gond nélkül elbírtunk, a Paks viszont legyőzhetetlen akadálynak bizonyult. Sabáli kollégám nagyon jó légiósokkal erősítette meg együttese keretét menet közben, és úgy tűnik, hogy az ASE most kezd igazi csapatként működni. Remek a kezdőötöse, sőt, a kispadról beálló játékosok hibátlan teljesítményel rukkoltak elő. Tény: az Atomerőműnek jobb, hossszabb a kispadja. A bővebb létszám miatt pihentebbek is voltak, ami a hosszabbításban kulcsfontosságúnak bizonyult - az én játékosaimból sokat kivett a két nap. Csirics is nagyon hiányzik. Draughannak ugyan volt egy-két jó meccse, de nem tudott húzóemberré válni; egy légióstól ez kevés, többet vártam tőle. És nagy szük-ség lenne már Pan-kár Tibor védőmunkájára is. Nehézségeink ellenére jól küzdöttünk, becsülettel helytálltunk, ezüstérmet sem osztogatnak mindennap. Ugyanakkor elismerem, csalódás a második hely.

- Milyen most a hangulat?

- Nem tagadom, nagyon maguk alatt vannak a srácok, nehéz lesz felrázni őket. Nagyon közel volt a diadal, eldönthettük volna a javunkra a meccset, ám nem volt szerencsénk. Pedig mese nincs, menni kell tovább, hiszen még az alapszakasz sem ért véget. Én azonban bizakodó vagyok: a rájátszásban már velünk lesz egy egészséges Csirics és Pankár - velük erősödik, bővül a keretünk. A bajnokságban is komoly céljaink vannak, néhány nap, és ismét egy kellően motivált Falcót látnak majd a szurkolóink.