Kosárlabda

2008.12.24. 03:29

A hobbija lett a munkája

<b>Szombathely</b> - Az esztendő végén mindenki, még az edzők is pihennek egy kicsit. A Falco KC bajnokcsapatának trénere, Szrecsko Szekulovics azonban ilyenkor sem tud elszakadni a kosárlabdától - igaz, a sikerkovács Szrecsko mester szerencsés ember, hiszen a munkája egyben a hobbija is.

Tóth Gábor

- Tudatosan készült az edzőségre?

- A legnagyobb mértékben. Úgy 25-26 évesen döntöttem el, hogy akkor sem szakadok majd el ettől a sportágtól, ha abbahagyom a profi játékot. Elvégeztem az edző- képző főiskolát, a továbbiakban pedig igyekeztem minden tréneremtől ellesni valamit - mindenkitől lehet tanulni. Folyamatosan, a mai napig képzem magam. Napi kapcsolatban állok régi edzőimmel és Európa különböző csapataiban dolgozó honfitársaimmal - segítünk egymásnak, ahol tudunk. A különböző kosaras internetes fórumokon, szakmai oldalakon mindennapos vendég vagyok. Dinamikusan fejlődő sportág a kosárlabda, ha csak néhány hónapra kiesel a körforgásból, akkor lemaradsz.

- Egyszer már dolgozott Szombathelyen, kevesebb sikerrel, mint most.

- Azt, hogy akkor miért nem tudtam befejezni a munkát, inkább hagyjuk. Valószínűleg én is gyengébb edző voltam, mint most. A várost, az embereket viszont nagyon megszerettem, fájó szívvel intettem búcsút a csapatnak. Az akkori és a mai Falcót viszont nem lehet összehasonlítani. Akkor egy szinte baráti közösségbe csöppentem, most viszont egy profi klub alkalmazottja vagyok. Mint mondtam, szerettem Szombathelyen dolgozni, így amikor 2007 januárjában Gyuri bácsiék kerestek, habozás nélkül igent mondtam: szerdán beszéltünk telefonon, csütörtökön már a városban voltam - azt azért nem mondom, hogy nem lepődtem meg a felkérésen. Kedvesek, barátságosak itt az emberek, mindenki szól néhány jó szót hozzám, legyek éppen egy bevásárlóközpontban vagy a moziban. Gyorsan visszazökkentem az ismerős közegbe. Szeretek kávézgatni, újságot olvasni, sétálni a Fő téren, elvegyülni az emberek között. Megvannak a törzshelyeim, sok itt a barátom. És már a feleségem is velem van.

- A Falco és Szrecsko Szekulovics neve összefonódott: a csapat és az edző is az első bajnoki aranyérmét szerezte.

- Erre rettentően büszke vagyok: történelmi tettet hajtottunk végre. Eddig egy negyedik hely volt a legjobb eredményem a Szabadkával, úgyhogy nemcsak a csapat történetében, hanem az én életem-ben is rendkívüli jelentőséggel bír a 2007/2008-as szezon.

- Mennyit ér egy magyar bajnoki cím Szerbiában?

- Bajnokságot nyerni mindig, minden szinten nehéz. Lehet, hogy otthon kicsit erősebb a kosárlabda, de ez a Falco bajnoki címének az értékéből semmit nem von le. Rengetegen követték figyelemmel a döntő utolsó mérkő- zésének az eseményeit az interneten. Utána napokig le sem tudtam tenni a telefont, egyfolytában csörgött, sorozatban jöttek az üdvözlő SMS-ek. Európa minden szegletéből gratuláltak a kollégák, a honfitársak, de rengeteg magyar szakember dicséretét is kiérdemeltem. Otthon óriási bulit csaptunk. Olyan volt, mintha egy lakodalomban lettem volna, egy többnapos lakodalomban... A szerb emberek kicsit talán összetartóbbak, mint a magyarok. Ha valaki sikert ér el, minden ismerőse vele akar örülni.

- Más a szerb mentalitás, mint a magyar?

- Mi máshogyan égünk, mint a magyarok - talán így tudnám a legjobban megfogalmazni a különbséget. Egy vesztes meccs után nem kell temetni a csapatot. Ha szombaton kikapunk, vasárnap még rágódom a dolgon, hétfőtől viszont már az új feladatra, az új ellenfélre koncentrálok. Ha az ember szerdáig filózik a vereségen, arra a következő meccs is rámehet. Viszont egy győzelem után sem kell álló hétig ünnepelni. Na jó, álszent azért nem leszek. Egy győzelem után, a jól elvégzett munka gyümölcsét élvezve természetesen én is legurítok néhány sört, esetleg elpöfékelek egy szivart. A meccseken, az edzéseken ezer fokon égek, ezt várom el a játékosoktól is. Ugyanakkor a tréningek nálam jó hangulatban zajlanak, szeretem látni, hogy a srácok élvezik a közös munkát.

- Hogyan áll a magyar nyelvvel?

- Töröm becsülettel. Félretéve a viccet: igyekszem fejleszteni, de félő, hogy sosem lesz tökéletes. Angolul lényegesen jobban megy. A szurkolók is láthatják, hogy micsoda nyelvi kavalkád van a kispadunkon: szerbül, magyarul, angolul zúdítom a mondandómat a játékosok nyakába.

- Hogyan tölti az ünne- peket?

- A családom ortodox, mi januárban ünnepeljük a karácsonyt - ám akkor én már Szombathelyen leszek. Az első házasságomból van egy 16 éves kislányom, végre találkozhatok vele. Mint ahogyan a többi családtagommal, a szeretteimmel, a barátaimmal. A második feleségemmel Nisben van lakásunk, de persze Szabadkára is ellátogatok. Igyekszem mindenkivel találkozni, akik számomra fontosak.

- Egyszer azt mondta, hogy egy edzőnek három- évenként váltania kell. Tartja a véleményét?

- Valóban mondtam ilyet, hiszek is ebben. Most azonban ha lehet, ezt a három évet kitolnám néhány esztendővel - azt meg ugye tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!