Katasztrofális idényen van túl a Savaria BC

A Savaria BC 30 esztendős trénere, Krasznai Milán Dombóváron kosárlabdázott az A-csoportban. Majd légiósnak állt, két esztendőt pattogtatott a francia második vonalban, majd a szlovák extraligában, előbb a Komárom, legutóbb pedig a Kassa mezében. Aztán érkezett a Savaria BC ajánlata: edzőt kerestek Szombathelyre.

- Két hétig gondolkodtam a klub ajánlatán, ugyanis még játszhattam volna Szlovákiában - tudtuk meg Krasznai Milántól. - De minden edzői papírom megvan, és a pályafutásom befejezése után amúgy is trénerkedni szerettem volna. Ráadásul a szombathelyi vezetők olyan ideális képet festettek nekem az anyagi helyzetről, a lehetőségekről, a tervekről, továbbá olyan ajánlatot kaptam, hogy nem lehetett nemet mondani.

- Ezek szerint gyorsan jött a kijózanodás.

- Igen. A klubvezetők szándékai szerint egy középcsapatot kellett volna kialakítanom. Két remek légióssal kezdtük a szezont, úgy gondoltam, hogy a 12 csapatos mezőnyben a 7-8. hely környékén végezhetünk. Ám Alecia Thova Gardner néhány hét múlva távozott, majd hamarosan Robinson Rachill is elhagyta a csapatot. Szezon közben igazoltuk a 38 esztendős Horváth Editet - a közvetlen riválisok ellen nagy segítség lett volna -, de ő amint rájött, hogy milyen viszonyok közé került, egyből továbbállt. Sándor Ivett - aki egy jó képességű játékos - vitája pedig olyannyira elfajult a vezetőséggel, hogy a hajrában kénytelen volt távozni. Egész évben anyagi problémáink voltak, a lányok nem jutottak a pénzükhöz, többen napi megélhetési gondokkal küzdöttek. Nekem a mai napig több havi járandóságommal tartozik a klub. De probléma volt az étkezésekkel, az utazásokkal. Hihetetlen káoszba csöppentem. Nem tudtam például kijelölni egy állandó csapatkapitányt, mert nem volt egy olyan személy a keretben, aki a vezetőséggel szemben képviselte volna a csapatot.

- Ezek szerint megbánta, hogy elfogadta a Savaria ajánlatát?

- Az biztos, hogy ma már messzire menekülnék, ha Savaria vezetői megkeresnének. Ma már tudom: nem kellett volna otthagynom Szlovákiát. Ugyanakkor belekóstoltam az edzőségbe, sok szakmabelivel megismerkedtem. És a lányokban remek embereket ismertem meg: a rengeteg nehézség ellenére is becsülettel tették a dolgukat. De sajnos megismertem a sportág árnyékos oldalát is.

- Hogyan tovább?

- Nekem lejárt a szerződésem. De nem tudom elhagyni a várost, mert a klub több havi béremmel tartozik: az idei fizetésemből még egyetlen fillért nem kaptam. A klubelnök, Szabadfi Zoltán hol hiteget, hol fenyeget. A lényeg az, hogy nem tudok hozzájutni a pénzemhez. Pedig amit ígértem, betartottam: egyetlen edzést, egyetlen meccset nem hagytam ki. Amit lehetett, azt kihoztam ebből a csapatból. Sőt, a kapcsolataimnak is sokat köszönhet a klub. Franciaországban munkalehetőség, játéklehetőség vár, de addig nem tudok kiutazni, amíg nem kapom meg a pénzem - őrjítő egy helyzet. Egyébként úgy tudom, hogy a klub nem csak nekem tartozik a városban. Ami még érdekes: lehet, hogy a Savaria játszik még egy osztályozót egy B-csoportos ellenféllel. De az biztos, hogy akkor már nem én dirigálom a csapatot. Sőt azt sem tudom, hogy van-e még csapat Szombathelyen? Mert edzés már hetek óta nincs. Sajnálom, a lányok nem ezt érdemelnék.

Természetesen az ügyről megkérdeztük a Savaria BC elnökét Szabadfi Zoltánt is.

- Nem tagadom, hogy vannak tartozásaink - fogalmazott a klubvezető. - Különböző okok miatt két útépítő cég sem utalta a megbeszélt támogatási összeget, közel négymillió forintról van szó. Ha az elmaradt, beígért pénzek bejönnek, rögtön rendezzük a tartozásainkat. Ettől függetlenül etikátlannak érzem Krasznai Milán lépését, nem szerencsés a nagy nyilvánosság elé kiteregetni egy klub belső problémáit. A mai világban szinte minden sportegyesületnél vannak problémák, nem csak nálunk. Egyébként úgy érzem, hogy az edzőnk a teljesítményéhez mérten megkapta a fizetését. A Savaria egy magánklub, nem egy agyontámogatott városi, megyei egyesület. Az elmúlt, kudarcokkal teli szezon ellenére sem adjuk fel. Ha lehetőségünk lesz rá, a következő idényben is az A-csoportba nevezünk. Sajnos mostanában sok barátnak, segítőnek hitt ember szúrt hátba minket.