Kristóf László a körmendi kosárlabda jelenéről

A körmendi kosárlabdacsapat nagyon rossz passzban volt az elmúlt idényben, amit a bajnokságban megszerzett 10. hely is jól mutat. (Korábban egyszer, 2005-ben fordult elő, hogy a piros-feketék nem jutottak a felsőházi rájátszásba.) A kudarcként végződő idényről, valamint az ide vezető útról több, a körmendi kosárlabdához kötődő személyt megkérdeztünk, de közülük csak dr. Kristóf László vállalta, hogy a nyilvánosság előtt is elmondja a véleményét. A ma már nyugdíjas szakember az egyik emblematikus alakja, alapítója a körmendi kosárlabdának; 1963-tól 1977-ig volt edzője a csapatnak. A megyei I-ben kezdtek, s 1975-ben már az NB I-be jutást ünnepelték.

- Már nem vagyok közel a csapathoz, a csatározásokból is kimaradtam, de hosszú idő után azért szólalok meg, mert ott voltam a körmendi kosárlabda születésénél, ám a temetésén nem akarok részt venni - fogalmazott Laci bácsi. - Úgy gondolom, a magyar és a körmendi kosárlabda a szövetség, az MKOSZ miatt jutott ide. A négy külföldi rengeteg pénzt elvitt, az utánpótlásra pedig nem jutott, s ezt a helyzetet a kiscsapatok bírták a legnehezebben. Most ugyan bevezetik, hogy mindig két hazai játékosnak kell a pályán lennie, de ezt már jóval hamarabb meg kellett volna lépni. Míg korábban kiváló volt az utánpótlásunk, úgy öt-hat éve megváltoztak a dolgok. A juniorcsapatba is igazoltunk, így a helyiek egyre háttérbe szorultak, ám az érkezők közül talán egyedül Lóránt Péterből lett kosaras. Jelenleg nincsenek ütőképes utánpótláscsapataink. A jövő kicsivel biztatóbbnak tűnik, de Érsek István picikkel végzett munkájának beéréséhez még hosszú idő kell. Tudomásul kell venni, hogy pénzzel nem bírjuk ezt a bajnoki versenyfutást. Régen megyei és helyi szinten is elvárás volt, hogy aranyérmes csapatunk legyen, de ez ma már nem működik. Szerintem át kell arra állni, hogy jó középcsapat legyünk. Jó lenne, ha a vezetők többségének körmendi kötődése lenne - mert a körmendiség olyan összefogást jelent, ami máshol nincs meg. Az edzőknél is látható, hogy helyieken kívül más nem ért el eredményt. Kivéve Krivacsevicset, aki képes volt a csapaton belüli feszültségeket feloldani és szakmailag újat húzni. Hencsey felé viszont sokkal több türelemmel kellett volna lenni, sem én, sem Patonay Imre nem lett rögtön kiváló edző. A légiósok terén is átgondoltabb döntést kell hozni, bár ez is csak pénzkérdés: ha nagyobb anyagi keretünk lett volna, biztosan nem fordult volna meg ennyi a városban. Sőt láttam magam is, hogy egyeseket miért is küldtek haza már egy nap után... Voltunk már korábban is ilyen lent, de talán nem ennyire - folytatta dr. Kristóf László. - Az ezüstérem után mindenki aranyra számított, szerintem túl magasra került a mérce. Krivacsevics azonban nem tudta újra megteremteni az egységet, a német Stahl idehozatala pedig nagy melléfogás volt, mint ahogy Banks-en kívül a többi légiósé is. A tréner és a külföldiek szinte közömbös hozzáállása kihatott a körmendiekre, így nem csoda, hogy nem sikerült csapatot építeni. Fájó időszak volt ez, de már újra bizakodom, mert az utolsó pár mérkőzésen mindenki úgy küzdött és hajtott, ahogy az egész idényben kellett volna - a játékosok megérdemelték a közönség ünneplését. Végezetül annyit, hogy amíg a polgármesternek, az önkormányzatnak és a szurkolóknak ilyen a hozzáállása, addig remélhetőleg lesz körmendi kosárlabda. A drukkereket pedig jobban meg kell becsülni, a csapat legnagyobb szponzorai.