Egy nap alatt a víz körül: idén is letekertek a Falco-drukkerek a Balatonra

A múlt szombati maratoni bringatúra útvonala a szombathelyi városházáról indult, s oda is ért vissza, természetesen útbaejtve a magyar tengert. A 416 kilometeres utat a tiszta menetidő szerint 18 óra 58 perc alatt tették meg, ezzel közel 22 km/h-s átlagtempóval haladva.

Tavaly többek között abból a célból tekertek le, hogy ne csak a balhé jusson az emberek eszébe, ha a Falco durkkereiről hall. Idén öten indultak útnak, név szerint: Csánig Lajos, Geröly Attila, Kovács Miklós, Sörös Barnabás és Sörös Károly.

Kovács Miklós, az ötletgazda elmondta, legnagyobb ellenségük a hideg volt, a tavalyihoz képest körülbelül 10 Celsius fokkal volt hidegebb. Útjukat Miklós testvére, illetve felesége segítették, ők autóval kísérték a bringásokat.

Az útról Sörös Barnabást kérdeztük.

- Tavaly Mikinek jutott eszébe megcsinálni, akkor kért meg, hogy szálljak be én is egy szakaszba segíteni, hogy ne egyedül kelljen mennie. Mondtam neki, hogy ilyen hülyeségbe rám ne számítson, kizárólag az elejétől a végéig vagyok hajlandó menni. Akkor sajnos csak 270 kilometerig sikerült eljutnom, ott az egyik térdszalagom készült el, egyenesben maradt a lábam, képtelen voltam továbbmenni. Ez persze adta is magát, hogy idén újra megpróbáljam. Az meg amúgy is természetes dolog volt, hogy idén is lesz balatonkerülő túra.

Tavasz óta folyamatosan készültek az útra, hetente-kéthetente biciklire pattantak egy-egy rövidebb-hosszabb táv erejéig, aztán jött az alkalom, hogy megpróbálják másodszor. Öten indultak, négyen célba is értek.

Éjfélkor elindultunk, és drukkoltunk, hogy ne essen. Egész nap legalább 20-szor elkezdett esni pár csepp, aztán megállt - na a végén nem állt meg, Zalabértől már szakadt.

A fáradtságról

- A holtpont nálam elég korán jött - emlékezett vissza Barnabás -, Badacsony előtt majdnem elaludtam a biciklin, a fáradtság és a monotonitás miatt akkor valóban elég nehéz volt. Aztán jött egy emelkedő, ahol rendesen hajtani kellett, na attól felébredtem. Felkelt a nap is, 6 órakor már Pálkövénél voltunk Kővágóörs mellett. Akkor már úgy éreztem, hogy a nehezén túl vagyok. A fáradtság sem igazán fizikai volt, hanem inkább az alváshiány miatt. Nem mondom, hogy némileg nem érzem az izmokat, de olyan súlyos izomláz nem volt.

Tavaly kiengedett falusi kutyák, illetve egy szarvas jelentette a kalandot, most kellemetlenebb élményük volt, egy sajnálatos bukás. Almádinál egy szűkebb szakaszon egy szemből érkező nagyobb bringás csapat egyik tagja figyelmetlen volt, hátrafele bámészkodott, Barnabás pedig már nem tudta elkerülni az ütközést.

- Szerencsére puhára estem, egy 40-50 centis bozótba érkeztem, a jobb vádlimat valahol megütöttem, az egy kicsit fájt utána, de komolyabb sérülés nélkül megúsztam. A bicikli sajnos nem, a váltója eltörött, a hátsó váltó és fékkar viszont egyben maradt annyira, hogy átmenetileg meg tudtuk oldani egy gyorsszervízzel, hogy használni tudjam. A sérült sebességváltó miatt jó pár fokozat így is kiesett, ami inkább az emelkedőkön okozott gondot. Ez, illetve az esti estő egy kicsit nehezítette a dolgom.

Este kilenc órakor már Sümegen voltak, onnantól hazáig már egy ruha-, illetve egy elemcserét leszámítva nem is álltak meg.

- A szakadó esőben ez is érdekes volt. Mondjuk ha vasárnap délelőtt összetelefonálnánk a többieket, hogy "szakad az eső, menjünk biciklizni", nem valószínű, hogy bárki nekiindulna, hát mi most megcsináltuk - mondta nevetve. - Akkor már eszünkbe sem jutott, hogy megálljunk, vagy hogy feladjuk. A végén jött elénk egy fogadóautó, ami sokat segített a végén. Nekik külön köszönet a célba kísérésért! Nagyon sokat jelentett, hogy a sötétben nem kellett hátra nézegetni, hogy jön -e valami.

S hogy mi a sikerük titka? Barnabás szerényen csak ennyit mondott: - A tavalyi és az idei alapján azt mondom, hogy aki fejben nagyon meg akarja csinálni és rendszeresen biciklizik hosszabb-rövidebb távokat, azzal fizikailag nem lehet gond, itt fejben van a próbatétel.

Terveik szerint minden évben megteszik majd a távot, természetesen jövőre is nyeregbe pattannak egy tókerülés erejéig. A nem mindennapi túráról ígérjük, jövőre is beszámolunk.