2018.11.26. 15:00
Őrzik a hagyományokat, a megyeszékhelyen élve sem szakadnak el a szlovén gyökerektől
A Szombathelyi Szlovén Önkormányzat és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület egyaránt a közelmúltban ünnepelte létrejöttének huszadik évfordulóját. A fergetegesre sikerült jubileumi alkalom után Mukicsné Kozár Mária néprajzkutatóval beszélgettünk arról, hogyan kerültek szlovének a megyeszékhelyre, és hogyan őrzik anyanyelvi hagyományaikat.
A szombathelyi szlovének közösen ünnepelték a kisebbségi önkormányzat és a kulturális egyesület születésnapját
Fotó: Silva Eöry
– A ma itt élő szlovének nagy része a hatvanas években költözött Szombathelyre a Szentgotthárd környéki nemzetiségi falvakból – tudjuk meg. – Akkoriban ott megszűnt a textilipar, és sokan itt találtak munkát a Latexben. Ma már szinte kivétel nélkül nyugdíjasok. Huszonöt-harminc évig szinte egymásról sem tudtak ezek a betelepült családok. Miközben a házastársak otthon, egymás között szlovénül beszéltek, kifelé nem nagyon merték felvállalni az identitásukat. A Jugoszláviából meg a vasfüggöny mögül jött emberek akkoriban gyanúsak voltak a hatalomnak, jóllehet a rábavidéki szlovénség soha nem tartozott Jugoszláviához.
Így aztán a szombathelyi szlovének más-más szlovén faluhoz kötődnek, más-más faluval őrzik, ápolják a családi kapcsolatokat. Sőt vannak a közösségnek a megyeszékhelyen kívül élő tagjai is, akik még különösebb módon kerültek erre a tájra. Akiket az ötvenes években kitelepítettek a Hortobágyra, miután visszatértek Nyugat-Magyarországra, a szülőfalujukba nem mehettek vissza. Különböző gazdaságokban – például viszonylag nagyobb létszámban Köcskön – vállaltak munkát, és ott találtak új otthonra.
Meglehetősen heterogén közösségről van tehát szó, az anyanyelvük, a gyökereik azonban közösek. A 2011. évi népszámlálás szerint a számuk 130. Szlovén önkormányzatot a megyeszékhelyen 1998-ban alakítottak, melynek első elnöke dr. Pintér István jogász volt. Az önkormányzat kezdeményezésére rövidesen megalakult a kulturális egyesület is.
Mukicsné Kozár Máriával, aki 1999 óta tölti be az elnöki tisztséget, az önkormányzat Kisfaludy utcai székhelyén beszélgetünk. Itt, a második emeleten barátságos klubhelyiség ad otthont a szombathelyi szlovének családiasabb rendezvényeinek. A nagyobb eseményekre, mint amilyen a jubileumi műsor is volt, kibérelik a színháztermet. Tavasztól őszig pedig a skanzenben lévő szlovén házban találkoznak.
A kapcsolatok ápolására és az anyanyelv gyakorlására évente mintegy húsz közös rendezvény ad lehetőséget. Együtt tartják meg a farsangot és a Mikulás-napot, CD- és könyvbemutatókat szerveznek, sőt volt itt már opera-ősbemutató is. Van, amikor hagyományos kézműves technikákat gyakorolnak és adnak át a fiataloknak – például papírvirágot készítenek. Szoros barátságot ápolnak az anyaországgal, a Szent Márton-kultusz fontos összekötő kapocs.
– Ha szlovén zarándokok érkeznek, minket kérnek meg a vezetésükre a templomban, a látogatóközpontban. De mi is gyakran zarándokolunk el emlékhelyekhez. Szlovénia nyolcvan Szent Márton-templomából huszonötöt már felkerestünk – mondja Mária és hozzáteszi: – A helyszíneken mindig az egyszerű emberek társaságát keressük. Szentmise után beszélgetünk a helybeli hívekkel, gyakoroljuk a nyelvet, ismerkedünk egymással, meghívjuk őket Magyarországra.
A Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesületnek hetven tagja van, ám az igazán aktív magot kevesebben alkotják. Ők minden nemzetiségi rendezvényen ott vannak, akár Szombathelyen, akár a Rábavidéken vagy a határon túl rendezik azt. Barátságot ápolnak az ausztriai szlovén népcsoporttal, a vasi horvátokkal és a Muravidéken élő magyar lakossággal. Megosztják egymással a kétnyelvűségből fakadó örömöket. 2004-ben népdalkört alakítottak, melynek tagjai 14 év alatt 74 alkalommal léptek közönség elé. Harmonika- és tamburakísérettel magyarországi szlovén népdalokat adnak elő, helyi nyelvjárásban. Híven őrzik a névadó nyelvész, nyelvjáráskutató emlékét, elzarándokolnak szülőfalujába, előadják megzenésített verseit. Pável Ágoston leánya, Judit is aktív tagja az egyesületnek.
– Pável Ágoston a példaképünk. Ahogy ő is két nép hű fia volt, mi is közvetítők szeretnénk lenni a két kultúra között – magyarázza Mária, de a lelkesedésébe némi szomorúság is vegyül. – Negyven éve dolgozom azért, hogy a szlovén nyelv és kultúra fennmaradjon Magyarországon. Tanulmányokkal, könyvekkel, rendezvényekkel. Ezekkel azonban inkább az idősebb korosztályt lehet megszólítani. Sajnos a fiataljaink sokkal jobban beszélnének szlovénül, ha a Muravidéken lenne munkalehetőség. De nincs, az anyanyelvüket ilyen közvetlen módon nem tudják hasznosítani. Attól tartok, sokan csak későn fognak ráeszmélni, hogy akár végleg elveszítették a gyökereiket…