A 16 éves szombathelyi fiú az 56-os forradalom ártatlan áldozata volt

Elhanyagolt sírját 2018 novemberében Torjay Valter festőművész fedezte fel újra egy temetői séta során, amikor észrevette a fejfán lévő bádogcímert, amibe bele van írva, hogy „56-os mártír”. Úgy tudja, 2003-ban Csorba Boldizsár ügyvéd korábban egyszer már rendbe tetette a sírt, aztán a következő tizenöt évben elfelejtették. Emlékét tavaly Torjay Valter egy Facebook-posztban elevenítette fel, ami felkeltette Lengyák István, a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület elnöke érdeklődését is. Kezdeményezték, hogy Szombathelyen és Nagykanizsán is gondozzák a fiú emlékét. Idén tavasszal a Nagykanizsai Civil Kerekasztal szervezésében sokan mozgolódni kezdtek Balázs László (1941–1957), az 1956-os nagykanizsai „harcok” Szombathelyen elhunyt és eltemetett áldozata ügyében. Sírhelyének rendbetételéről, gondozásáról, rövid életének kutatásáról márciusban sajtótájékoztatót tartottak a civil közösségek a nagykanizsai városi könyvtárban a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium, a Nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola, az Országos Mentőszolgálat Nagykanizsai Mentőállomása, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a Magyar Kultúra Lovagrendje, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány 22. Béke és Barátság Nemzetközi Fafaragó Tábora Zalacséb, a Szombathelyi Civil Kerekasztal Egyesület, és a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület megbízott képviselőinek részvételével.

A széles körű összefogás nyomán megkérdeztük Lengyák Istvánt, mit derítettek ki a szombathelyi fiúról a helytörténeti kutatások során.

– 1956. október 23-án utcai harc volt a felkelők és a pártházat védők között délután négytől este hét óráig, mígnem a város katonai parancsnoka hívására Marcaliból az orosz tankok megérkeztek. Ezt követően kijárási tilalmat vezettek be Nagykanizsán. A szombathelyi származású Balázs László, aki ott volt középiskolás, késő este egy ismerős családtól indult haza, amikor a Kazinczy utcában váratlanul lelőtték. A mentőszolgálat szállítási naplója szerint 23.46 perckor indultak ki érte. A dokumentumot Klaszán Sándor, a mentőszolgálat munkatársa kereste elő, rögzíti, hogy Balázs László 16 éves traktorvezetőt mellkaslövéssel vitték a nagykanizsai kórházba. Gerincsérülést is szenvedett, le volt bénulva. Később hazahozták a szombathelyi kórházba, ahol lőtt sérülése következményeként három hónap múlva meghalt vérmérgezésben. Az átszállítás iratán az szerepel, hogy bányász tanuló volt. Mivel Nagykanizsán olajipari tanulókat képeztek akkoriban, valószínűsíthető, hogy olajbányász szakmunkásnak tanult. (A nagykanizsai iskolákban folytatott kutatások ezt nem erősítették meg.)

Lengyák István közvetítésével sikerült beszélni idén tavasszal dr. Krutsay Miklós főorvossal, aki 26 éves volt akkor, gyakornokként dolgozott a nagykanizsai kórházban.

– Késő este volt, örültünk, hogy nem lőnek. Ügyeletes voltam, nem szabadott volna kimennem a mentővel, de komoly lőtt sérülésről értesültünk, fennállt a veszélye, hogy a fiú meghal. Még élt, amikor bevittük a baleseti sebészetre.

Szintén Lengyák István segítségével elértük Stampfel Szilviát, aki akkor 19 éves volt, és ismerte Balázs Lászlót. Visszaemlékezésében elmondta:

– Nagyon sajnálom azt a gyereket, imádkozom érte, sokszor eszembe jut – mondta a 81 éves hölgy. – A fiúcska többször járt nálunk, behívtuk, megkínáltuk, egyszer-kétszer a ruháját is kitisztítottuk. Könyörögtem neki: Laci, ne menj el, bajod lesz belőle! De azt mondta, várják a szállásán. Nem tudom, hol lakott, azt sem, hogy mit tanult, talán vízvezeték-szerelőnek. Amikor hírt kaptunk arról, hogy meglőtték és kórházba vitték, meglátogattam. Értesítettem az édesanyját, ő is eljött hozzá. Vékonyka, középmagas, barna hajú fiú volt, jóképű, de az arcára nem emlékszem…

Balázs László (1941. február 26. – 1957. január 23.) nyughelyét 2019-ben a Vas Megyei Temetkezési Kft. rendezte, Nick Ferenc, a Magyar Kultúra Lovagrendjének elnöke faragta az új kopjafát, amit tegnap lelepleztek, beszédet mondott Torjay Valter.

A sírt megszentelte Schauermann János plébános, majd megkoszorúzta a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója, Száraz Csilla, a Magyar Kultúra Lovagrendje, Kiskós Ferenc, a Vas Megyei Temetkezési Kft. igazgatója és dr. Puskás Tivadar volt polgármester, a Nagykanizsai és a Szombathelyi Civil Kerekasztal, valamint a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium diákjai, akik ünnepi műsort is adtak. Ők vállalták a sír további gondozását is.

Nagykanizsán ma, az évforduló alkalmából emlékkonferenciát tartanak a Thúry György Múzeum szervezésében a Magyar Plakát Házban, ahol felelevenítik az 1956-os eseményeket és a Balázs Lászlóval kapcsolatos ismereteket, majd felavatják a tiszteletére állított emléktáblát a nagykanizsai Kazinczy utcában (a zeneiskola falán); ott, ahol lelőtték.