A Bartók Fesztivál most először családi napot is kínált a Gayer park zöldjében

Bár a szombathelyi közönségnek már ismerős ez a helyszín, hiszen a Savaria Történelmi Karneválok közkedvelt pontja az augusztus végén Kalandvárossá változó Gayer park, ahol nappali fényben a gyerekek, este pedig a felnőttek érezhetik jól magukat (utóbbiak főleg ínyencségnek számító színházi előadásoknak örülhetnek karneválidőben). A Nemzetközi Bartók Fesztivál szervezői tehát kis túlzással biztosra mehettek, amikor szombatra meghirdették a családi napot, amelynek kínálatában volt népi játszótér, kézművesség, arcfestés, hangszersimogató; föllépett a szombathelyi Mesebolt Bábszínház (amelynek több színésze egyébként is jól bánik a hangszerekkel), eljöttek a szombathelyi fúvósok, rendeztek táncházat, és meghívták az Oláh Dezső Triót. Az ötlet tényleg bevált (ahogyan mellékelt felvételeink is tanúsítják). Úgyhogy fesztiváli családi nap valószínűleg lesz jövőre is.

A Filharmónia Magyarország – a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál szervezője – pedig közleményben foglalta össze az eseményeket: „Idén 34. alkalommal adott apropót a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál a klasszikus zene hozzáértő művelőinek, hogy összegyűljenek, s több mint egy héten át együtt gondolkozzanak, tanuljanak nemcsak Bartókról, hanem magáról a zenéről és kicsit önmagukról is. Mindebben olyan világhírű, elismert mesterek voltak segítségükre, mint Komlósi Ildikó, Hamar Zsolt, Balog József és Ittzés Gergely. Az ő iránymutatásuk által a hallgatók napról napra közelebb kerülhettek a bartóki zene megértéséhez. A szeminárium Bartók Béla ámulatba ejtő örökségének ápolását tűzte zászlajára, és biztosak lehetünk benne, hogy a közel 50 hallgató, akik a világ minden tájáról érkeztek Szombathelyre, továbbviszik munkájukban az itt elsajátított tudást.”

Az összefoglaló azzal folytatódik, hogy „a Filharmónia Magyarország Bartók Szemináriuma azonban nemcsak a szakmának szól, hanem a közönséghez is közel viszi a zenét. A fesztivál hagyományaihoz híven lehetőséget ad a karmesterkurzus növendékeinek, hogy megmutassák tudásukat a nagyérdemű előtt is. Ebben az évben Hamar Zsolt – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója – instruálta az ifjú dirigenseket, és beavatta őket a karmesteri hivatás szakmai titkaiba. A Savaria Szimfonikus Zenekarral egész héten át gyakorolták Bartók remekműveit, hogy a kurzus zárásaként július 20-án este a Bartók Teremben debütáljanak a közönség előtt is. Ki tudja, melyik fiatal lesz a jövő maestrója, akivel találkozhatunk még sokaknak egy életre szóló élményt adó hangversenyeken?”

A koncertet így jellemezte egy nyilatkozatában Szamosi Szabolcs orgonaművész, a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója: „A karmesterek szinte egymás kezébe adják a pálcát a darab közben, és csukott szemmel figyelhetjük, hogy vajon történt-e változás a műben, egy új koncepció érkezett, vagy észre sem vesszük a változást, a zene harmonikusan áramlik tovább.”

A különleges koncertek sora nem ért véget pénteken, hiszen a fesztivál zárásaként és az Iseumi Játékok nyitásaként Férfi és nő címmel két opera bemutatójára készültek a neves előadók. Poulenc Az emberi hang című operájának szereplője Váradi Zita. Az est második fele Bartók egyetlen operáját, az idén százéves A kékszakállú herceg várát kínálta: ez volt a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál központi témája. Az est igazi kuriózum, hiszen Hamar Zsolt rendezőként debütált, méghozzá egy igazán rendhagyó és rendkívül érdekes megközelítéssel mutatja meg a hallgatóságnak, hogy ő maga miként látja Kékszakállú és Judit történetét. Koncepciójáról így mesélt Hamar Zsolt, aki a rendezői szék mellett a karmesteri dobogón is része lesz ennek a kihagyhatatlan estének: „Értelmezésem szerint A kékszakállú herceg vára maga a zene, ahová Kékszakállú bezárkózik, ahova menekül önmaga és a világ elől… Ha pedig a vár a zene szimbóluma, akkor természetes módon annak színpadi megfelelője nem lehet más, mint maga a zenekar. Éppen ezért – kihasználva az Isis-szentély gyönyörű homlokzatát, amely magától értetődő módon kínálja magát mint a külső világ diadalmas gazdagságának szimbólumát – a zenekar e grandiózus oszlopcsarnok előtt helyezkedik el.”

Ki mást is képzelhetnénk el Judit szerepében, mint Komlósi Ildikó Kossuth-díjas opera-énekesnőt, aki ennek a szerepnek a legavatottabb ismerője, s akinek neve garancia arra, hogy egy felejthetetlen koncertélménnyel térjünk haza. A fesztivál programjaként egy pódiumbeszélgetés alkalmával Komlósi Ildikó mesélt a résztvevőknek Judit szerepéhez kapcsolódó érzéseiről: „Judit ereje egy belső lüktetés és dobogás, amit nem engedek el, mert szükségem van rá. Mindig azt szoktam mondani, hogy együtt nőttünk föl, kéz a kézben megyünk előre, és még mindig tanulok tőle, s ez erőt ad ahhoz, hogy meggyőződéssel, igaz hittel álljak ki még mindig a 177. előadásra is. Itt megszületett egy gyönyörű koncepció, ami már megint izgatja a fantáziámat. Szerintem a megújulás, ami ebben a szerepben a nagyon-nagyon fontos, és ezért ennyire erős.” A szombathelyi Kékszakállú: Cser Krisztián.

A fesztivál véget ért – az Iseumi Játékok megkezdődött. Jön a Csárdáskirálynő.