A külföldieknek még mindig csábítóak a vasi kempingek

Elköteleződhetünk, ha harmóniára vágyunk a természettel, képesek vagyunk lemondani arról, hogy gombnyomásra induljon körülöttünk minden, hátra tudjuk hagyni a pörgést. Bükön és Mesteriben vegyültünk kempingezőkkel.

A büki Romantik kempingben turnusváltás zajlik. Az idősebb korosztály vonul haza, és lassan érkeznek a gyerekesek Ausztriából, Németországból, Hollandiából. Az idősebbek húsvéttól az iskolaszünetig maradnak, aztán augusztus 20. után újra visszatérnek.

Kanyicska János ügyvezető igazgató azt mondja, a németek nagyon hiányoznak, a vendégek háromnegyedét ők tették ki a 90-es években, a 2000-es évek elején. A magyarok inkább sátraznak, a tehetősebbek érkeznek lakókocsival, de az arányuk nem számottevő.

A büki kempingben Karin Thiel edénymosogatásból jön, amikor a férjével, Klausszal szóba elegyedünk. Útra kész a lakókocsi, Németországba, Drezdába készülődnek haza négy hét után. Tavaly ennél is többet, öt teljes hetet időztek Bükön, májusban és júniusban.

– Ideális a hely, mindennel elégedettek vagyunk, a magyarok barátságosak, kedvesek, jól beszélnek németül – lelkesedik a hetvenes évei végén járó házaspár. Kimondottan értékelik, hogy nem szűkre szabott, felparcellázott területen kell osztozniuk másokkal. Ha csak nincs szeles idő, hamar készre szerelik az érkezés után a nyári lakhelyüket, naptető, elősátor kerül a lakókocsihoz, onnantól kezdve egyszerűen csak élvezik a szabadságot. Azt, hogy a napon reggeliznek, nagyokat bicikliznek, a csepregi pékségből barna kenyeret hoznak, esténként grilleznek, minden második nap a gyógyvízben fürdenek, a saját ágyukban és ágyneműjükben alszanak, és ha úgy tartja kedvük, továbbutaznak. Azt mesélik, új emberekkel is megismerkedtek az idén, de régi türingiai barátaikkal is találkoztak. Hétfőn, az 52. házassági évfordulójukon isteni cigánypecsenyét ettek egy étteremben, azt szánták búcsúvacsorának, de jövőre mindenképpen visszatérnek.

A szomszédjukban egy holland úr, az ugyancsak nyugdíjas Karel Saul ejtőzik, fekete uszkár szaladgál körülötte. A feleségével Bükre először utaztak két hete, Magyarországra már húsz éve járnak. Franciaország, Horvátország, Szlovénia, Németország után lehet, hogy jövőre is ide jönnek.

A kempingezés egyszerűsége, természetközelisége fogta meg őket lakóhelyük, a hatvanezres város zaja, mindennapi lüktetése után.

A Ság hegy alatt, a mesteri termálfürdő kempingjében Theresia Köllnberger ugyancsak törzsvendégnek számít. Ő kicsit minden évben hazajön Kemenesaljára München mellől, a falujukból.

Szépen beszél magyarul – az édesapja magyar volt, a Celldömölkhöz közeli Külsővatról származott –, a férje, Siegfried pedig roppant jól érzi magát, de szigorúan a kempingben, a hotel-létet nem neki találták ki. A lakókocsijukat Mesteriben telepítették le, tavaly 90 napig vendégeskedtek itt, most két hónapja élvezik a magyar tájat, levegőt.

Mintha a nyaralójukba érkeznének: a hűtőtől a mosogatón át az utolsó kiskanálig, a függönyökig mindenük van a lakóautóban és az előtérben. Élelmiszert nem hoztak magukkal, mindent helyben szereznek be, esetleg Celldömölkön, Sárváron a boltokban és a piacon.

A reggeli szertartásuk a közös kávézás a régi ismerős német, osztrák szomszédokkal. Aztán irány a fürdő, egy kis úszás, amit délután megismételnek. Járnak a Külsővathoz közeli horgásztóhoz halat fogni, hétvégére pedig kirándulást terveznek a Balatonhoz. Három hét múlva Németország a cél, hazamennek, de – terveik szerint – a nyár vége megint Mesteriben találja őket.