2017.12.21. 15:21
Az oladi iskolások erdélyi élményei
A Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából kölcsönzött fordulat – „Tündérkert” – talán ma is a legjobban tükrözi azt a páratlan élményvilágot, amivel egy erdélyi kirándulás során gazdagodhat az utazó.
Az oladi diákok az idei őszön 31 fős küldöttséggel meglátogatták testvérintézményüket, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolát. Barátaikat keresték fel, az összetartozás bizonyosságának tudatában indultak el hozzájuk. Ehhez a bizonyossághoz gyűjtögettek napról napra újabb és újabb megerősítéseket. Találtak is számosat ismét, a szíves vendéglátásban, a beszélgetésekben, az ízes nyelvjárásban, a székelyek emberi tartásában és humorában. Ezt a bizonyosságot erősítette az Arany-emlékhelyek felkeresése Nagyszalontán, az ámulat a Király-hágót, a Tordai-hasadékot vagy a sóbánya félelmetes mélységeit szemlélve, a főhajtás Tamási Áron és Orbán Balázs sírjánál, a Petőfi-szobornál, a tisztelet érzése az Áprily-hagyaték megtekintésekor. Adyt kutatva Csucsán, a döbbenet az ezeréves határ kőkockáira lépve a jeltelen, poros úton, vagy az elérzékenyülés Deáki András lélekemelő előadását hallgatva a Gyimesek vonulatainak ölelésében. De ugyanez az érzés járta át a szombathelyi diákokat a tanácstalanságban is, amikor a csíkszeredai jéghokiarénában nem tudták biztosan eldönteni, kinek is kellene szurkolniuk: a szeredai székelyeknek vagy a budapesti MAC-nak…
Horváth Márta
