Eljött az ideje: nekiláthatunk a növénysziget kialakításának

Itt, az Alpokalján érdemes kialakítani sziklakertet az udvarunk egyik szegletében, a kis növénysziget nálunk egyáltalán nem tájidegen, egy mini, hegyvidéki tájrészletnek is tekinthető – éppen ezért például kevésbé ajánlják homokos talajú területeken telepíteni, mert kevésbé passzol a homokbuckák szeldelte alföldi sík táj képéhez.

Aki sziklakertet akar – szakértők javasolják –, ne egy nap alatt készítsen vázlatot arról, hogy milyen növényt komponálna bele, érdemesebb ennél több időt rászánni. Amikor már elvben minden összeállt, neki lehet állni – kora tavasszal, amikor a fagy kisebb veszéllyel fenyeget. A munkák előtt – ami a sziklakert és beültetése mértékétől függően több hétvégét is kitehet – be kell szerezni a hozzávalókat. Egy „minimál” sziklakerthez szükségünk lesz „sziklára”, kisebb-nagyobb kavicsokra és homokra vagy mulcsra, azaz úgymond dekorációs fakéregre, jó minőségű termőföldre és növényekre – no meg kerti szerszámokra: kis méretű ásóra, kapára, gereblyére és kertészkedéshez alkalmas kesztyűre.

Amikor sziklakert kialakítására adjuk a fejünket, a helyének kiválasztása az első lépés. Ahogy arról fentebb volt szó: dombon jól mutat a kompozíció és nem utolsósorban hasznos is: az egyenetlenebb területet nehezebb fűnyíróval elérni, ezért megfelelő opció a hely felhasználásához. Napos és árnyékos részre is tervezhetjük, kerti adottságoktól függően – szakértők szerint a legideálisabb, ha délkeleti tájolású. Helyének meghatározásakor például a fagyzugos és huzatos helyek is kerülendők. Hogy mennyire érje a nap a kertet, a kabát és a gomb problematikáját idézi fel: növényekhez választunk helyet – vagy helyhez növényeket. Számít, hogy van-e határozott elképzelésünk a beleültetendő virágokról, bokrokról: bizonyos fajok a félárnyékot kedvelik, míg mások inkább sütkéreznek.

Az összkép kialakításánál jól mutat, ha kicsit lejtős a terület – azaz, változatosak a kijelölt terület felszíni adottságai. Ha a telkünknek nincs ilyen része, akkor a sík felszínen építsük ki a kertet, a mesterségesen kialakított kisebb-nagyobb dombok rontják a képet, elveszik a kompozíció természetességének érzetét. Nincs sziklakert kövek nélkül: a domborzat változatossága mellett jól mutat az is, ha a sziklák különböző méretűek: a jókora darabok a leglátványosabbak, de kisebbekkel is lehet szemet gyönyörködtető látványt elérni. Mivel egy mini hegyvidéki területként kell elképzelni a sziklakertet, válasszunk olyan köveket, amelyeknek egyáltalán nem egyenletes vagy éppen sima a felületük.

Látvány és harmónia szempontjából ideális választás, ha olyan kőmonstrumokat keresünk vagy vásárolunk, amilyenek a körülöttünk lévő természetben megtalálhatók és illenek az udvarunkba. Érdemes nagyobb és kisebb köveket – a változatosságon túl – azért is vásárolni, mert néhány növény nehezen viseli a könnyen átforrósodó kövek társaságát, inkább bújik meg a tömbök tövénél, vetett árnyékban.

Amikor beszereztük kertünk meghatározó elemeit, elhelyezhetjük a kiszemelt és megtervezett helyen – előtte azonban ajánlott nagyjából 10-20 cm mélyen eltávolítani a talajt, kikapálni a füvet, hogy a barna talaj látszódjon, majd érdemes feltölteni a helyet kavicsokkal, homokkal – ezzel javítjuk a vízelvezetést: ha szárazságtűrő növényekkel tervezünk, nem tesz jót nekik, ha áll a víz a tövüknél, gyökérzetüknél. Ez a művelet lazább szerkezetű talaj esetében el is kerülhető, a kötött, agyagos földnél szükséges a drénágy, vagyis a vízelvezető réteg elkészítése. Ügyeljünk arra is, hogy a nagy köveknek fix rögzítés kell – hogy ne gördüljenek, mozduljanak –, ásóval készítsük el az ágyukat: akkora lyukat vágjunk nekik, hogy a sziklák kétharmada beleférjen – ezt minden egyes darabnál el kell végezni; természetesen a talajfeltöltés előtt.

A nagy szikladarabok képezik a vázát a kertnek, hozzájuk társítjuk, az összkép finomításához a kisebbeket. Jól mutat a növényszigetben a gránit, a bazalt, az andezit, a mészkő, a dolomit és a homokkő is – lehetőleg egységes színben válogassuk össze a kőzeteket. Az, hogy ki mennyire szellősen vagy szorosan helyezi el ezeket, ízlés kérdése, ám ne feledjük: nem a kövekkel díszítés a cél, hanem egy sziklaalapú kert, tehát autentikusabb, ha minél többet rendezünk el a terepen.

A kövek közötti helyet feltölthetjük földdel, kavicsokkal és mulccsal is – ezek nemcsak helykitöltőként funkcionálhatnak, hanem a sziklakert átjárhatóságát is lehetővé teszik, könnyebb hozzáférést minden pontjához.

Amint a helyére került a váz, telepíthetjük a növényeket. Ilyen kertrészletbe a legalkalmasabbak azok a lágy és fás szárú egyedek, amelyek jól bírják a szárazságot és nem nőnek nagyra. Válogathatunk törpecserjék, törpefenyők garmadája közül, lehetnek virágosak: például lángvirág, havasi őszirózsa, napvirág, pázsitviola; vagy fűfélék: medvecsenkesz, lámpatisztítófű. Kitűnő helye lehet benne továbbá szegfűféléknek, kövirózsának, varjúhájnak és a levendulának. Sőt egy-két fűszernövényt is elrejthetünk benne: a többi között kakukkfüvet, zsályát, rozmaringot. A növények elhelyezésénél figyeljünk arra, hogy csoportosan ültessük azokat és egymáshoz illőket gyűjtsünk össze – részben az összhatás miatt, részben pedig a saját dolgunk megkönnyítése végett válasszunk olyan örökzöldeket és virágokat, amelyek nemcsak színben harmonizálnak, hanem hő-, víz- és napfényszükséglet szempontjából is hasonló tulajdonságokkal bírnak.

Akik gyakorlottabbak, úgy is variálhatják az ültetendő fajokat, hogy mindig más arcát mutassa a sziklakert: amint az egyik levirágzik, akkor bont szirmot a másik. Extrákkal is bővíthetjük a sziklakert környezetét: kerti tó, csobogó, mini szökőkút is felépíthető. Bármennyire tervezhető otthon a sziklakert, szakértői tanács nélkül ne álljunk neki.

A kertészek nemcsak az elkészítés módjában, a hozzávalók kiválasztásában tudnak segítséget nyújtani, hanem az anyagiakkal való gazdálkodásban is: hogy mekkora területen mennyi kőre van szükség, milyen növények közül érdemes választani – mindezek alapján tud becslést adni a szakember, hogy mennyi pénzből valósíthatók meg elképzeléseink.