Először lépnek ki színdarabjukkal a Bolyai iskola falai közül a nyilvánosság elé

Néhány végzőssel ülünk az iskola folyosóján, mesélik, az utolsó két évfolyamon van a „művészetek” óra, ahol összekapcsolják, amit lehet, az irodalmat, történelmet, színházat, filmet, zenét is beleértve. Pár éve mindez gyakorlati szinten is történik, a gyerekek úgynevezett projektmunkákat készítenek. Az osztályok maguk dönthetnek arról, hogy milyen megvalósulási formát ölt a munkájuk, volt már film, kiállítás és színdarab is, utóbbit az iskola saját dísztermében szokták bemutatni. Ez az első alkalom, hogy egy mű kilép a falak közül. Az Oladi Művelődési Központ színházterme kétszáz fős, remélik, hogy meg tudják tölteni. Meghívott lesz a tantestület, de a szülők, barátok, ismerősök mellett lesz hely a kedves érdeklődő ismeretleneknek is.

Négy diákkal beszélgetünk: Schütz Brúnó írta és rendezte a darabot, a társrendező és az egyik szereplő, Flórián: Simon Iván. A dramaturg Novák Henrietta, aki játssza Írisz szerepét is. Hurtik Nórát mindenesként és tanácsadóként mutatják be, itt Liliom lesz, egyébként pedig a celldömölki Soltis Lajos Színház társulatának tagja. A bemutatkozásból rögtön kitűnik, hogy virágneveken hívják a Virágoskert szereplőit, mind a tizenhármat, ők „a rét lakossága”. Bogi, Nárcisz, Kamilla, Jácint és a többiek képviselik azt a színes világot, amiben hősünk, Rózsa Tamás és az antihős Bob színre lép.

– Az osztályunk 39 fős, ezért úgy döntöttünk, hogy két csoportra szakadunk, az egyik filmet, a másik színdarabot készít. A filmet is vetítjük az oladi előadáson. A két mű közös motívuma az álomvilág – halljuk tőlük. – Féléves munka volt, alkotói folyamat, jöttek az ötletek, minden héten összegyűltünk megbeszélésre. Fontos téma számunkra az elvágyódás, a belső világunkba való menekülés. Tinédzserként nekünk ez élettapasztalat.

A diákok saját történetet szerettek volna, amelybe adaptálhatják a számukra szimpatikus irodalmi esszenciákat, méghozzá a Móricz-novellákból inspirálódó „sírva nevetős” stílusban. Filozófiai alapkérdéseket feszegetnek, témájuk a hedonizmus, a küzdés, az idealizált világ, az örömszerzési források, minden függés, amely álomba menekít. Előkerül a drog, a kóma, a trauma, a szerelmi bánat, az ihletkeresés. A különböző szereplők különböző történetekkel jutnak el az álomvilágba. A színdarab szereplői, ha közvetlenül nem is érintettek ezekben a nehézségekben, az interneten olvasott sztorik mellett vannak információik az ismerősök átélései révén.

– A Bolyai-iskola egy „normális” környezet, de tudunk az említett problémákról, így tudtuk integrálni őket a darabba. Minél több függőséget igyekeztünk behúzni az előadásba, de nem élmény-alapon, nincs a műben konkrét szer (alkohol, drog vagy cigaretta), inkább a lélektani harc szintjén próbálunk erről beszélni – mondják a gimnazisták. – Nekünk az volt tanulságos, ahogy végigdolgoztuk magunkat a témákon. Több energiát, időt tettünk bele, mint bármely más iskolai feladatba. Törekedtünk arra, hogy legyen üzenete, tanulsága a nézők számára, szeretnénk a közönséget lenyűgözni, de nekünk a tanulás volt fontos, mindaz, amit a határainkon belül kivitelezni tudtunk. Ennek hatására sokkal erősebbek lettek az osztályon belüli kapcsolatok.

Kocsis Zsolt, a művészetek tantárgy tanára érkezik a folyosón, vált pár szót a tanítványaival, majd – azzal az attitűddel, hogy „nem akarja őket zavarni az interjú közben” –, továbbmegy. A diákoktól megtudjuk, hogy mindenben segít, minden próbán ott van, lektorálta a művet, közreműködik a technikai kivitelezésében, ha kell, rájuk szánja az egész vasárnapját. Olyan, mint egy producer – állítják egybehangzóan, halkan, csak a tanár úr háta mögött.

Szereplők: Iker Előd, Babós Andreas, Novák Henrietta, Csonka Zsófia, Megmondja Júlia, Dobos Dominik, Szabó Anna, Simon Iván, Horváth Evelin, Hurtik Nóra, Hütter Lili, Mecseki Fanni, Vass Virág. Közreműködik a Vivace Kamarazenekar. A belépés díjtalan.