Elismerték munkáját

2019.05.25. 20:00

Emberséges és felkészült – Schwahoferné Horváth Katalint szeretett hivatásáról kérdeztük

Korábban volt már az intézményben az év dolgozója, két hete a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház 1. Gyermek­ápolói, szülésznői, védőnői szakmai napján egy kollégájával együtt kitüntették Schwahoferné Horváth Katalint, akit szeretett hivatásáról kérdeztünk.

Tóth Kata

Schwahoferné Horváth Katalin, a szülészet-nőgyógyászati ambulancia vezetőszülésznője

Fotó: Unger Tamás

A szülészeti ambulancia asszisztense világéletében gyerekekkel akart foglalkozni, már kislányként ez volt a vágya. Leginkább óvónő szeretett volna lenni, de a megyeszékhelyen nem volt szakirányú képzés. Végül gyerekek közelébe került, igaz, másmilyen módon.

A pályaválasztásában meghatározónak mondja, hogy a családjukban született egy gyermek. És azt is említi, hogy a ’70-es években is presztízs volt az egészségügyben dolgozni, elismerést váltott ki a környezetében.

1975 óta dolgozik a szombathelyi kórházban, évekig szülésznőként tevékenykedett – még a régi, Semmelweis utcai szülészeten – 2005-ben felsőfokú szülésznői képesítést szerzett, 2009 óta a szülészet-nőgyógyászati ambulancia vezető szülésznője – röviden így foglalták össze Schwahoferné Horváth Katalin egészségügyben eltöltött évtizedeit az említett tudományos tanácskozáson, amelyen a kórház két szakdolgozójának adott át jutalmat. Aztán folytatódott a méltatás, ami már arra is kitért, hogy a kitüntetett emberséges magatartásával, kedvességével, készségességével és szakmai felkészültségével kollégái és a páciensek tiszteletét és szeretetét váltja ki nap mint nap. Hogy következetesen, kitartóan képviseli a betegek-kismamák érdekeit, és a legfontosabb számára a betegek korrekt ellátása.

– Negyvennégy év sok idő, és rengeteg mindent tartogatott. Szülésznőnek lenni a szakma egyik csúcsa. Egy gyermek világra jövetele, az abban való közreműködés felemelő érzés, egyben óriási felelősség is: felkészültnek kell lenni, és bizonyos esetekben nagyon gyorsan kell dönteni. Itt az ambulancián végigkísérjük a kismama várandósságát, míg korábban szülésznőként a „betetőzéskor”, a baba megérkezésekor lehettem jelen. Minden vajúdás, minden szülés más. Felelősek vagyunk az anyáért és a babáért is. Gyakorlatot pedig csak bizonyos dolgok kimenetelében szerezhetünk, rutinná egyáltalán nem válhat a dolog – vallja Katalin. Visszatekintve azt mondja: sosem tudta az életét az egészségügyön kívül elképzelni.

Schwahoferné Horváth Katalin, a szülészet-nőgyógyászati ambulancia vezetőszülésznője
Fotó: Unger Tamás

Ügyeleti éjszaka után találkozunk: „átlagos” volt az éjjel, három kismama és három nőgyógyászati beteg kereste fel az ambulanciát. Általános tapasztalat, hogy érkezéskor a szülő nők, akik egyébként tájékozottabbak és tudatosabbak is, mint húsz-harminc-negyven éve a kismamák, mindannyian tele vannak izgalommal, feszültséggel, az apukák még inkább. Katalin azt mondja, ha érzékelik az ő és a kollégái nyugalmát, attól általában megnyugszanak. Ezt látta már a bábáknál is. A régi, Semmelweis utcai szülészeten, ahol évente mintegy négyezer gyerek született, és ahol Illei György professzoron kívül ők tanították szigorúan, de következetesen a szakma tiszteletére, szeretetére és a hivatás iránti alázatra.

A bábák osztották be őt és a kolléganőit a szülőszobákra, a gyerekágyas részre és a nőgyógyászati részre is féléves bontásban. Katalin előtte az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolában végzett, majd szülésznőképzésben vett részt. 1983 és 1987 között a saját két gyerekével töltött otthon néhány évet, a szülési szabadság után aztán a kedvezőbb időbeosztás miatt már az új épületbe tért vissza, az ambulanciára.

– Ez a munka más szakmai kompetenciákat igényelt és másfajta kihívást jelentett. A ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején kezdett kialakulni az ultrahangvizsgálatok rendszere, a technológia fejlődésével szükség lett a rendelések átszervezésére, az előjegyzések rendszerének fejlesztésére. Katalin közreműködésével a szülészet-nőgyógyászati osztály ultrahang-diagnosztikai és genetikai szűrővizsgálatainak rendszere is tökéletesedett – az asszisztens a kórházban aktív résztvevője, segítője a munkának. Azt viszont nem győzi hangsúlyozni, hogy a szülészeti ambulancián – oda tartozik a terhesgondozás, a nőgyógyászati szakrendelés, a terhesvérvétel is, és a vérellátóban dolgozó asszisztensek is hozzájuk járnak be ügyelni – csapatban, méghozzá összeszokott, jó csapatban dolgoznak, és mindig számíthatnak egymásra.

A díjazottról az a hír járja, hogy ha kell, a betegek érdekében mindig felemeli a szavát, tényleg következetesen képviseli az érdekeiket, emiatt „összeakasztják néha a vállukat” az osztályon. Máskülönben csendes, teszi a dolgát és szeret a háttérben maradni. Több évtizede, két évvel a nyugdíjazása után is – és amíg teheti – az egészségügyi ellátásban gyakorolja a hivatását.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában